Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

Szemle - Vaslogika és régészet. Gere László: Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból (Fülöp András)

visszakereshető. A rajzok és a fényképek a hasonló kiadványoknál manapság általánossá vált színvonalat képviselik. A kötet előszavában a szerkesztő, Feld István ad rövid helyzetképet az ozorai kutatás és feldolgozás jelenlegi állapotáról. Valóban szerencsésebb lett volna előbb mindazon ásatási eredményeknek (objektumok, rétegek) és a többi leletanyagnak a megjelentetése, amelyekre a fémleletek értékelése is épül. Tudvalevő ugyanakkor, hogy az ozorai kutatások anyagából már korábban is jelentek meg kisebb, ám annál jelentősebb anyagközlések, tehát az ásatás már nem ismeretlen a nagyközönség előtt. Ahol lehetséges, ott Gere László e publikációkra, másutt a kutatási dokumentációban precízen leírt lelőkörülményekre támaszkodik. A bevezetőben a szerző fontosnak tartja kiemelni, hogy az egyes tárgyak funkciójának meghatározásához és az eszközök használatának pontos ismeretéhez mennyire szükséges a néprajz eredményeinek bevonása, mint a régészet számára örök kitörési lehetőség. Végigtekintve az irodalomjegyzéken, nem is csalódunk: a bőséges régészeti és művelődéstörténeti szakirodalom mellett számtalan néprajzi publikáció is helyet kapott. Ismételten utalnunk kell azonban arra, hogy egy tíz évvel ezelőtt készült doktori diszszertáció anyagát tartjuk a kezünkben, így az irodalomjegyzékre is igaz, hogy általában a 90-es évek közepével zárul. Az egyes tárgytípusok elemzésekor a szerző célja láthatóan az, hogy ahol lehet, ott jól használható tipológiát és kronológiát nyújtson, ám ezt minden esetben a lelőkörülmények maximális tiszteletben tartásával teszi. A tárgyak leírása rövid és szabatos, ezután az analógiák felsorolása, majd egy-egy jellegzetes tárgycsoport bővebb értékelése következik. Az ásatási anyag bemutatása a fegyverekkel indul, majd a mindennapi élet különböző tárgyai után jutunk el a viselethez tartozó leletekig. Nézőpont kérdése persze, hogy az ozorai vár (castrum) mindennapjait a hadviselés kötötte-e le, vagy életét inkább a békés hétköznapok jellemezték, és az objektum valóban „várkastélyként" működött. Az első, fegyvereket tárgyaló fejezetben rögtön rádöbbenünk arra, hogy az egyes tárgytípusok mennyire eltérő mélységben adnak lehetőséget a feldolgozásra. A számszeríj nyílhegyek kérdésében pl. hosszú időre érvényes rendszerezést kapunk, amire a nagy számú és sokféle típus ad lehetőséget. Más esetekben viszont semmilyen tipológia nem állítható fel: ilyen a rabok által viselt lábvas, amelynek kialakításában nagy változás nem mutatható ki, mivel az emberek lábformája többnyire konstansnak tekinthető. Az ásatáson talált lószerszámokat elsősorban a nagy számban előkerült patkók fémjelzik, sőt olyan gödör is akad, amelynek betöltésében a patkókhoz tartozó (?) ló teljes csontvázát is megtalálták (1. a kötet végén Bartosiewicz László állattani elemzését). Gere László ismeretei a lovak patkolásáról, a különböző patkó- sőt patatípusokról lenyűgözőek. Szellemes az a kísérlete is, ahogy a lópatkókban bekövetkezett formai módosulásokat az éghajlatban bekövetkezett változásokkal próbálja magyarázni. Valószínűleg azonban közelebb áll a valósághoz az a megközelítése, mely szerint a patkókat inkább az évszakokhoz igazították - hogy egy mai hasonlattal éljünk: hiába a napjainkban tapasztalható globális felmelegedés, az autónkra továbbra is veszünk téli gumit -, illetve figyelembe vették a felkészítendő ló feladatait és alkati sajátosságait is. A patkó-tipológiához csupán