Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban
1993; Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk: Pámer Nóra. Budapest, 1994.; Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Tanulmányok. Szerk: Haris Andrea. Budapest, 1994; Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk: Bardoly István - László Csaba. Budapest, 1998; Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk: Bardoly István - Haris Andrea. Budapest, 2002. 68 Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye. Szerk: Horler Miklós. 2. Búzás i. m. 1990.; 3. Bazsó Gábor: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom. Budapest, 1995.; 4. Végh András: Budapest I. Budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek. Budapest, 1998; 5-6. Lővei Pál (szerk.): Vas megye I—II. Budapest, 2002. 69 Bakó Zsuzsanna Ildikó: Gerecze Péter fényképhagyatéka. Budapest, 1993.; Rómer Flóris jegyzőkönyvei. Somogy, Veszprém és Zala megye (1861). Sajtó alá rendezte: Valter Ilona - Velladics Márta. Budapest, 1999.; A „szentek fuvarosa". Divald Kornél felső magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. Szerk: Bardoly István - Cs. Plank Ibolya. Budapest, 1999.; Az örökség hagyományozása. Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890. Összeállította: Váliné Pogány Jolán. Budapest, 2000. A Divald-kötetről recenziók Mikó Árpádtól (Művészettörténeti Értesítő, L. (2001) 343-360) és Endrődi Gábortól (Ars Hungarica XXIX. (2001) 357-414.) Noha a forráskiadványok közül ezen kötet előtanulmányai adják a legrészletesebb tudománytörténeti feldolgozást a vizsgált szerzőről és annak munkásságáról, ez távolról sem meríti ki a lehetőségeket. Majdhogynem az a furcsa helyzet állt elő, hogy a recenziókból többet tudhatunk meg Divald Kornélról, de mindenképpen hitelesebb Divald kép bontakozik ki előttünk, mint a vaskos könyv átolvasása után. Emellett a kötet tanulmányai közül nagyon hiányzik az építészeti tárgyú értekezés. Finoman fogalmazva Divald Kornél művészettörténészként nem tartozott kora hazai elitjébe, és az itt „Felső Magyarországi Topográfia" címen közzétett munkája a korabeli német, osztrák vagy cseh topográfiai munkálatokhoz képest vázlatszerű adatgyűjtésnek is alig nevezhető. Más kérdés, hogy hazánkban akkoriban nem folytak az előbbiekhez mérhető szervezettségű topográfiai munkálatok (és ilyenek nincsenek ma sem). A kötet forrásértéke emiatt is megkérdőjelezhetetlen, de vajon Divald-e az, aki művészettörténész elődeink közül a leginkább rászolgált erre a mind ez idáig messze legpompásabb megemlékezésre az utókortól? Továbbá egy szerényebb kivitelű, takarékosabb kiadvány mellett másra, fontosabbra is maradt volna forrás. 70 Dercsényi i. m. 1980. 128-129. Tibor ROSTÁS: DER DENKMALSCHUTZ IM UNGARISCHEN MILLENNIUM In den letzten zwanzig Jahren war ein allmählicher, sich aber ständig beschleunigender Rückgang des fachlichen Niveaus des ungarischen Denkmalschutzes zu beobachten. Gleichermaßen klar macht sich dies an der Produktion der fachlichen Leitung, Organisation, Planung und Ausführung sowie der wissenschaftlichen Arbeit bemerkbar. Dazu kam die zweimalige Umstrukturierung der Organisation: Zuerst 1992, als die damalige Institution sinnlos zerlegt wurde, dann 2001, als man mit Beibehaltung der Aufteilung den Schutz der Kunstobjekte sowie den Themenkreis der archäologischen Funde einverleibt hatte, somit ein kulturelles Superamt ins Leben rief. Für eine solche Struktur, Geld- und Machtkonzentration gab es in Ungarn nur zur Zeit der totalen Diktatur, in den fünfziger Jahren Beispiel. Dazu kommt, dass die Institution aufgrund der Rückständigkeit der Zivilsphäre auch weiterhin Monopolstellung hat. In den 1960 er - '70 L ' r Jahren waren die fachlichen Kapazitäten innerhalb des Amtes tätig, konnten Entscheidungen bringen, unter ihnen war ein Großteil der Fachelite konzentriert, haute aber arbeiten die bedeutendsten Forscher, Kunsthistoriker außer-
