Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

Idézzük itt a Búzás Gergely rekonstrukcióit megépítő műemlékes tervezőt,

41 Deák Zoltánt: „...nem akadhatunk fenn azon, hogy a helyiségsoroknak csak a keleti, hegy felőli oldala őrizte meg a valódi magassági értékét, a többi oldal egy eróziós vonal mentén elpusztult, s ha tereket akarunk helyreállítani, ezeket fel kell magasítanunk, akár 20 cmről is."

42 A visegrádi palota azonban nem a gótikus szerkezet-architektúra példája - amely, ha kellő mennyiségben maradnak meg a csomóponti elemei, jó eséllyel rekonstruálható -, hanem tört kőből falazott épület. Ha egy ilyen objektum romba dől, szinte lehetetlen meghatározni a nyílások helyét, a helyiségkiosztást, a lefedések formáit. Ezért bizonytalan a palota „rekonstrukciója" a legalapvetőbb szerkezetek esetében is. A nyugati, dunai szárnyból csak az alépítmények eredetiek. így nem tudjuk a földszint lefedését, sem az emelet térelrendezését. Nem ismerjük a nyílásoknak még a helyét sem, és nem tudjuk biztosan megmondani, hogyan néztek ki. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen volt a zárterkély, nem ismerjük a bejárat és a homlokzati lépcső kialakítását sem.

43 A részletek tekintetében még ennyi bizonyosságunk sincsen. Hogyan csatlakozott egymáshoz a kerengőudvar lépcsőkorlátja és az emeleti ablak? Csatlakozott egyáltalán? Volt itt egyáltalán ablak? A létrejött épülettorzó külső képét a csupasz (vagy lemeszelt) falak határozzák meg. (16-17. ábra) Ez eddig sem volt másképp, csak míg eddig legnagyobbrészt a kiásott eredetieket láthattuk, ma a vadonatújak uralkodnak. Ezek a vegyes anyagú eredetieket próbálják meg követni, ám a különböző színű kövek közül kirikítanak a sárgás elszíneződésűek és a vöröses színű téglafoltok. Szóval az utánzat kifejezetten csúnya, tarkára sikerült, és emellett silány is, mert jellegzetesen friss, modern hatású. Más kérdés, hogy a falak egy részét jótékonyan meszelés takarja. (így nem lehet elkülöníteni az eredetit az újtól.) A külső falsíkokat csak a látvány szempontjából meghatározó részeken meszelték be. A fedetlenül maradt új termek új falainak belső oldala viszont a feltételezett boltozatok alatt kapott meszelést, vagyis itt a meszelés a vakolatokra utal. (17. ábra) Akkor viszont mit jelez kívül? Nyilván a kevéssé sikerült falak látványa szúrt szemet az építkezőknek is, mert azt ugye senki sem gondolhatja, hogy a palota csak elölről volt bevakolva, hátulról meg nem. Persze a meszelést kikezdte az eső; a mészcsurgások, meg az itt is - ott is makacsul előbukkanó sárgás kövek azt mutatják, még egy-két év, és lehet elölről kezdeni. Mint mondtam, a meszelés belül a boltozatokat idézi. Azokat a boltozatokat, amelyek lenyomatát elfelejtették odahamisítani a vadonatúj falakra. De hogy a végiggondolatlanság még teljesebb legyen, a „kidőlt" falak falcsorbázata viszont jól látható. Más kérdés, hogy ha ezekből a hamisított csorbázatokból próbáljuk meg rekonstruálni a virtuális múlt kidőlt falainak síkjait (az átírt múlt problémái, mint a „Vissza a jövőbe" című filmben), kudarccal járunk, mert hogy azok lehetetlenül „hullámosaknak" adódnak. Az épülettorzó leglátványosabb része a belső udvar a loggiával és a Herkules kút másolatával. (18. ábra) A millenáris építményből ez idáig (írásban) a legtöbbet a belső udvari loggiát vitatták, a törpepillérei kapcsán.

44 Amennyire bizonytalan lábakon (pilléreken) áll a loggia-rekonstrukció, annyira jól sikerült a kút legújabb rekonstrukciója.