Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

10. Esztergom, várpalota. A „kis román palota" és a várfalak. Fotó: Rostás Tibor, 2000. dolgozásukra szakosodott tudományos munkatársa, és szemmel láthatóan közömbös is az efféle problémák iránt.3 Ezt azért hangsúlyozom, mert 1999-2000 telén Szentesi Edit szervezésében a hazai középkorkutatók közül mindazok, akiket „kövész" megjelöléssel illethetünk, a nagy öregektől az egyetemi hallgatókig egyként ajánlották föl segítségüket. A felajánlkozás a kőfaragványok felmérésére, katalogizálására, a fennálló épületrészekkel való összevetésükre, a tárolásuk rendezésére, belőlük kiállítás készítésére és az eredmények publikálására vonatkozott. A szakma civil kezdeményezését azonban a Vármúzeum vezetése a Nemzeti Múzeummal karöltve visszautasította. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója így emlékezik vissza arra, hogy mi nem szerepelt a célok között: „...nem gondoltuk a múzeum egyetlen értelmének a kőtári raktárát. (...) 1994-ben úgy gondoltuk (és most is ezt vallom), hogy az Árpádok palotáját nem kőtár részére rekonstruáltuk, és nem a művészettörténészek részére. (...) A múzeum - szakmailag - csak a kiállításokért felelős. Ebből a felelősségből és a társadalom elvárásából kiindulva zárkózunk el azelől, hogy az esztergomi vár egy nagy kőtár legyen."

26 Ilyen gondolatok által vezérelve terveztek éttermet,

27 szállodát, konferenciatermet, igazgatói irodát és fogadótermet a helyreállított régi és a fölépített új terekbe. A „Vitéz-palota" nagytermébe tervezett kiállítás fő attrakciója a Szent Adalbert-székesegyház egykori nyugati díszkapujának, a Porta Speciosának az eredetivel egyező méretű műmárvány rekonstrukciója lett volna, amelybe beépítették volna a kevéske megmaradt eredeti töredéket is. A rekonstrukciót egy 1930-as évekbeli modell alapján tervezték megépíteni, újabb tudományos kutatás - a források és az