Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

nyát - a már korábban is ismert „Szent István-terem" kivételével - 1934-ben találták meg és 1938-ra állították helyre. A '60-as évektől folytatódó ásatások és falkutatások során az egykori kaszárnya épületéről bebizonyosodott, hogy a középkori palota nyugati szárnyának maradványa, és feltárták az északi szárny ehhez csatlakozó részét is. Előbbit a „Vitézpalota", utóbbit a „kis román palota" névvel illették. Visegrádon Károly Róbert kori előzmények után Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond alatt épült ki, majd Mátyás alatt késő gótikus és reneszánsz részletekkel épült át és bővült a palotakomplexum. (3. ábra) Az épületegyüttes millenáris helyreállítás által érintett fő épületéből, a hegyoldalba teraszosan kiépült északkeleti palotából a levésett sziklafalakhoz tapadó hátfalak és az ezek folytatásában rézsűsen megmaradt, néhol embermagasságú, máshol csak térdig-bokáig érő falcsonkok maradtak ránk, továbbá az épület szerkezeteiből és díszeiből mindazok a töredékek, amelyeket nem hordtak szét. A feltárt romok védelme érdekében ez idáig is több szakaszban konzerválásra, kiegészítésre és kisebb mértékű rekonstrukcióra került sor. Székesfehérvár, avagy mindennek van teteje Fehérvár tárgyalását indítsuk egy kis nevezéktannal. A templom maradványait és az azt keretbe fogó helyreállítást ugyanis újabban Nemzeti Emlékhelyként emlegetik. Ez azért is figyelemre méltó, mert a templom a művészettörténeti irodalomba, majd innen a köztudatba „bazilika", „királyi bazilika" néven vonult be, míg a mauzóleumot és a kőtárat a templommaradványokkal együtt egyszerűen romkertnek nevezték el. Tették ezt annak ellenére, hogy a Horthy-éra ideológusai felfedezték a romokat, és állami ünnepségeken ötvöztek szentkultuszt és nacionalista múltszemléletet a Szent István szellemétől áthatott, szakrális történelmi díszletek között.

5 A bazilikában feltárt csontmaradványokat 1938-ban sírszerü osszáriumban helyezték el, amely így egyszerre jelentett egyfajta nemzeti panteont és jelképezte a templomalapító, az államszervező király, a bazilikában eltemetett szent sírját. A mauzóleum falain pedig Aba Nóvák Vilmos monumentális seccói ábrázolták többek között a Szent Korona és a Szent Jobb történetét, képet festve egyúttal a kor hivatalos történelem-szemléletéről is.

6 A jelenlegi átkeresztelést

7 a kultuszélesztés célja hívta életre, amellyel összefüggésben megújításra került az osszárium is. Adott a lehetőség, hogy a kultuszhely fölött a szent ünnepén, augusztus 20-án köztisztviselők közreműködésével állami szinten lehessen emlékezni - és gyakorolni a kultuszt. Nem szerencsés azonban, ha egy történeti objektumra rátelepszik a politika, ha egy történeti objektumot újabb, járulékos jelentéstartalmakkal ruháznak fel. Az épületet Nemzeti Emlékhely helyett titulusának és funkciójának megjelölésével Nagyboldogasszony prépostsági templomnak illene hívni - úgy, ahogyan a középkori forrásokban is előfordul, és egyáltalán, ahogy egyházi intézményeket tradicionálisan nevezni szoktak. Vegyük szemügyre azt az építészeti struktúrát, amelyet Oltai Péter hozott létre a rommező fölött. (4. ábra) A sétaút, amely egyúttal a romok födémét is képezi, és a hozzá