Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére

Az elmondottakból azt hiszem világosan kitűnik, hogy egy a fentiekben felvetett, nevezzük így, Genthon-Dehio program megindítása szervesen illeszkedne a hazai topográfiai kutatások eddigi menetéhez, az utóbbi két évtizedben elért eredményeihez és érvényesnek tekintett céljaihoz, és anélkül hozhatna már a kezdeti szakaszban meggyőző és az ügy továbblendítésére alkalmas eredményeket, hogy akár anyagiakban, akár személyi feltételekben a kezdeményezőket teljesíthetetlen követelmények elé állítaná. A projekt felépítését és lefolyását a következőképpen képzelem el. A jelek szerint, a KÖH-nél már meglévő adatbázisok, gyűjtések viszonylag kis ráfordítással alkalmas kiindulópontul szolgálhatnak arra, hogy néhány éven belül akár több kistopográfiai kötet is megjelentethető legyen. (Az persze természetes, hogy ez is többletforrást és bizonyos személyi bővítést igényelne. Mostanáig éppen ez, az első kis lépés jelentett áthághatatlan akadályt.) Ehhez kiegészítésként hozzá lehetne számítani az MTA keretei között már elkészült és felújításra, javításra és bővítésre egyaránt értett Fejér megyei kötetet, amelynek a székesfehérvári része már szintén jelentős előmunkálatokat tudhat maga mögött. Az utóbbi persze felveti a KÖH és az MTA Művészettörténeti Intézete együttműködésének szükségességét, aminél ez ügyben természetesebbet, elvi és gyakorlati szempontok ezt támogató sokasága miatt, egy elfogulatlan megfigyelő el sem képzelhetne. Mindent egybe vetve megítélésem szerint az érdemi elhatározástól számított egy-másfél éven belül a sorozat első kötete megjelenhetne és azt nagyjából hasonló ütemben követhetnék a továbbiak. A nyilvánosságban folyamatos megjelenésekkel jelen lévő projekt így öt-hét év alatt olyan szintre fejlődhetne, hogy célszerűen meghatározott léptékben és alaposan átgondolt tartalommal tizenöt-húsz éven belül az országterület egésze nagyjából egységes szempontok és módszerek szerint feldolgozható lenne. Arra is gondolni kell, hogy egy működő és csakis egy működő projekt lehet az, amely amellett, hogy a közönség széles köreivel megismerteti a topográfiai kutatások értelmét és hasznát és szakmai szempontból semmivel sem pótolható eredményeket hoz, természetes módon erősíti az esélyét annak, hogy a nagytopográfia ma még kilátástalannak tűnő ügye is végre új és kedvező kontextusba kerülhessen. Mindezen kérdések további mérlegelése és a megvalósítandó konkrét megoldás kiválasztása azonban akkor válik időszerűvé, ha a magyar tudomány és kultúra ez ügyben illetékes tényezői elhatározzák, hogy műemlékeink és általában is építészeti örökségünk értékeinek szakmai feltárásában és közkinccsé tétele érdekében a maradványelvre kárhoztatott inventarizációs tevékenység helyett az európai élvonalhoz illeszkedő és a felzárkózás valós lehetőségét nyújtó topográfiai programot indítanak el. A főszereplőket mindenki ismeri: a Kulturális Örökség Hivatala, amelynek a műemlékek nyilvántartása állami feladata, a Kulturális Örökség Minisztériuma, amelynek ezt a tevékenységet finanszírozni kell és közreműködőként, mint a bevezetőben említett konferencia közös megrendezése is bizonyítja számításba vehető a Magyar Tudományos Akadémia is, amely egyébként a tudományos érdek alapján megalakulása óta szakmai támogatója, olykor szervezője és kiadói gazdája is volt ennek a tevékenységnek.