Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére

zetben a politika és a szakpolitika is alapvetően légüres térben mozog, az eredmény pedig az egyre kevesebb pénz és egyre kevesebb gondolat, a provincializálódás kreativitást felőrlő, megállíthatatlannak tűnő folyamata. Ez a helyzet sem ismeretlen a mindenkori műemlékvédők előtt, hiszen a társadalom együttműködésének megnyerése mindig is vállalt feladatai közé tartozott, bár ennek technikáit negyven éves paternalisztikus hatalomgyakorlás után kétségtelenül mindenkinek újra kell tanulni. Ha a műemlékügy egészét illetően általános tájékozatlanságról beszélhetünk, akkor még inkább így van ez az olyan részlet feladatokat illetően, mint a topográfia vagy inventartizálás. Manapság hova-tovább már csak a kutatásban közvetlenül résztvevők egyre szűkülő csapata van tisztában az ügy jelentőségével, és a tágabb szakma, pláne a rokontudományok területének képviselői alapvetően abban a tudatban élnek, hogy ezen a téren nálunk minden rendben van, javítani való szinte már nem is létezik. Ez a felfogás és az (ön)megnyugtató (hamis) tudat, hogy ezen a téren nincs érdemi, pláne sürgető teendő, „a szakemberek úgy is teszik a dolgukat", tapasztalataim szerint a szakmai döntéshozók körében sem elszigetelt jelenség. Meggyőződésem, hogy a vázolt patt helyzeten - ehhez az Európai Unió tagjaként minden korábbinál jobb külső lehetőségeink vannak - igenis lehet változtatni, de csak akkor, ha a legszélesebb értelemben vett felhasználók asztalára le tudjuk tenni a topográfiai kutatásoknak azt a tartalmában és formájában korszerű termékét vagy termékeit, amely vagy amelyek mindenkit meggyőznek ennek a tevékenységnek a fontosságáról és mintegy kiprovokálják azt a hiányérzetet, amelyre építve siker reményében harcba lehet indulni a feladattal arányos és végre egyszer folyamatosan biztosított forrásokért. Kik is azok a felhasználók? A teljesség igénye nélkül csak néhány a legfontosabbak közül: a művészettörténet és a társtudományok képviselői, a kulturálisan fogékony közvélemény, a Bildungsbürgertum a műemlékvédelem napi teendőit ellátók a központi kormányzatnál és az önkormányzatoknál, a rendezési tervek készítői, a terület- és településfejlesztés, a vidékfejlesztés és turisztika, az ingatlangazdálkodás, közművelődés és oktatásügy, média stb. egymással is számtalan szálon összefüggő komplex köre. Már e rövid és tovább bővíthető felsorolásból is talán kitetszik, hogy a potenciális hasznosítók „megszólításával" és ennek segítségével az ügy - mai kifejezéssel - mediatizálásával, milyen jelentős erőket lehetne mozgósítani a topográfiai kutatások helyzetének, ma még csak kevesek által fontosnak tartott megszilárdítása érdekében. A most már a konkrét teendőkre vonatkozó javaslatom megtétele előtt hasznos lehet a topográfiai műfaj hazai és nemzetközi története néhány tanulságának felvázolása. A kutatástörténeti háttérről A topográfiai kutatások központi jelentőségét a művészettörténet tudomány és a műemlékvédelem szempontjából e két szakterület intézményesülésének kezdeti pillanataitól kezdve evidenciaként kezelte mind a Magyar Tudományos Akadémia mind pedig az intézményes műemlékvédelem első hazai szervezeti keretét adó Műemlékek Ideiglenes