Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nagykőrös, Tímárház (Ceglédi út 8.) (Simon Anna)

még megvan. A kapu melletti portaépület átalakítása során előkerült a másodlagosan felhasznált lábazati fedkő két darabja, amiről teljes pontossággal megállapítható a kerítés konstrukciója, csak a fém elemek részletformálásait nem ismerjük egyelőre. Ugyancsak nyári egyetemi munka során a veszprémi egyetemisták közreműködésével sikerült a tóparti vízdombra föl-és levezető ún. „rusztikus lépcsőt" megtalálni. Jelen ismertetésemben elsősorban a sziklaforrás ásatási eredményeit mutatom be, de egyben jelzem azt is, hogy milyen sokféle ismeret szükséges a teljes helyreállítási tervek elkészítéséhez. Szinte hihetetlen, de ezekről a fontos részletekről (porta, kerítés, díszterasz, pálmaház stb.) úgy tűnik nem maradt fotó, rajz vagy festmény. További vizsgálódások ezért elengedhetetlenül szükségesek. Örsi Károly NAGYKŐRÖS, TÍMÁRHÁZ (CEGLÉDI ÚT 8.) Nagykőrös halmazos szerkezetű településmagját a 17-18. században árokkal vették körül, a főutak mentén négy felvonóhidas városkapu állt. Az ún. Tímárház a 19. század közepén épült, közvetlenül az északnyugati, Ceglédi-kapun kívül. A bőrkikészítéshez szükséges vizet a közeli Kőrös ér biztosíthatta. A tagolatlan, téglány alaprajzú, kétszintes, csonkakontyos tetőzetű épület keleti, rövid oldalával néz a Ceglédi útra. Jelenleg déli homlokzata előtt keskeny, betonozott udvar található. Az 1880-as kataszteri térkép szerint a mainál lényegesen nagyobb telek északi határán állt a Tímárház. A Ceglédi út és a feltöltött árok vonalán haladó, mai Hétvezér utca által közrezárt 28. számú telken több épület is volt. Közülük kettő részben átalakítva ma is fennáll: az utcafronton a mai Ceglédi út 6. üzlet és az egykori telek nyugati határán álló családi ház. Utóbbi eredetileg is lakóház lehetett, míg a „Tímárház" a műhely és talán az üzlet funkcióját tölthette be. A nagykőrösi bőrösök működéséről az 1630-40-es évektől vannak írott források, a tímár, illetve varga céh fénykorát a 19. század második harmadában élte. A bőrkikészítéshez szükséges terek: vizes-, meszes-, száraz műhely és szárító volt. Ha a mesternek nem volt elegendő helyisége, a legpiszkosabb munkákat a szabadban is végezhette. Máskülönben az áztatás, meszezés a földszinten, lehetőleg kőpadlós helyiségben zajlott. Esetenként a meszes műhelyben földbe süllyesztett kádakkal, a gázoláshoz falba erősített kapaszkodókkal találkozhatunk. A páclé és a festék készítéséhez komolyabb tűzhelyre volt szükség. Nagyon fontos volt a megfelelő szárítópadlás: „... a tehetősebb tímár és tobakházak magasabbra épültek, mint a többiek. Tetejük fazsindelyes volt, az eresz alatt végig nyitott, vagy zsalugáteres. A zsalugáterek «leveleinek» állításával szabályozták a padlástérben a szárítást. A levegőt vagy «folfelé csapattak», vagy vízszintesen húzatták át, ahogyan az ott tárolt és szárított árú (szőr, gyapjú, szömörce, bőr) megkívánta. (...) A zöld szömörcét rendszerint a padlás sározott padozatának egy téglákkal kirakott részén szárították."