Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Komárom/Szőny – Brigetio, Vásártér 2. Leletmentés során feltárt falfestmények restaurálása (Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia)

Komárom/Szőny-Brigetio, Vásártér 2. A II. század utolsó harmadában készült falfestmény töredékeinek összeállítása. Fotó: Kuravszky Zsófia, 2002. az egyes töredékek melyik szektorból, milyen mélységben kerültek elő, valamint az is, hogy mely töredékek voltak a közvetlen környezetükben. A falfestmény omladék kiemelése után kiderült, hogy a helyiség minden valószínűség szerint egy belső udvar, peristylium lehetett, amelyre döngölt agyag járófelülete utal. A járófelület alatt talált kopott Antoninus Pius (Kr. u. 138-161.) érme alapján a falfestmények legkorábban a II. század utolsó harmadában készülhettek. (Számadó Emese - Borhy László: Beszámoló a Komárom/Szőny Vásártér 2. Számú háznál 19992001. év folyamán végzett feltárásokról. In: KEMÖ Múzeumainak közleményei. Tata, 2001. 83-104.) Az agyagtéglából épített falat két réteg sárvakolattal látták el, amelynek számos átégett felületét emeltük ki a feltáráson. Erre egy rétegű, mindössze 1-2 cm vastag alapvakolat (arriccio), majd egy kb. 2 mm vastag besimító réteg (intonaco) került. Az intonaco e falfestmény esetében durván elsimított, nem fordítottak gondot az egységes, sima felszín kialakítására. A festményt meglehetősen nagyvonalúan, lendületesen festették fel a korabeli mesterek. A töredékek a vékony alapvakolat és az égés következtében törékenyek, mállékonyak. Néhány felület teljes vastagságában annyira átégett, hogy vakolata és intonacoja, illetve fehér, mésszel festett háttere kékre színeződött. A színes felületek égésekor a pigmentek szintén elváltoztak, festett felületük azonban mindezek ellenére jó megtartású. A feltárt nagy mennyiségű falfestmény töredék rendszerezésére és az első összeállított felületek restaurálására 2000-2001 telén került sor. Az 1999-ben kiemelt vörös felületek összeállítása után egy zöld sávval keretezett, fehér képmező bontakozott ki, amelyet négy lábánál és bőrének szélénél kifeszített oroszlánbőr díszített. Az állatbőr fejrészén részletezve jelenítették meg a fogakat, a szemeket, a bajusz és a fül szőreit. (Ehhez hasonló állatbőr ábrázolás ismert Yvonand-Mordagne területéről. Yves Dubois: Venatio et peinture murale ramaine a Yvonand-Mordagne (VD). Archäologie der Schweiz 19/3 (1996) 112-122.) A 2000-ben kiemelt, ettől jobb oldalra elhelyezkedő - vörös sávval keretezett - fehér képmezőben egyszerű öltözékű férfialak jelenik meg, bal kezében kék színnel festett tálcával. Jobb kezét szájához emeli, a tálcán ábrázolt élelmet kóstolja meg. A két