Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Halmajugra, római katolikus templom (Fülöp András)

A 19. század első felében emeletessé válik, a tornácot befalazzák és lépcsőházat építenek. Az emeleten a korábbi földszinti konyha fölé szintén konyha kerül. A konyhák szabadkéményének lenyomatai az oldalfalakon mindkét szinten előkerültek. Az emeleten geometrikus festés nyomait tártuk fel a folyosón. Az épület teljes délnyugati vége mind két szinten utólagos toldás. A kutatás kezdetén jellegtelennek látszó „TSZ-homlokzat" alatt előkerült a függőleges fehér lizénákkal tagolt, jellegzetes balatonfelvidéki barokk architektúra szinte az egész külső falfelületen. A helyreállítás során ez a homlokzati rendszer került vissza az épületre, s belső térkiosztása is alkalmazkodott az eredetihez. Koppány András HALMAJUGRA, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM A ma Halmajugrán található, egykori hevesugrai r. k. templom a középkori Ugra plébániatemploma volt. A falura és a Szent Imre patrocíniumú templomra vonatkozó első írott adat az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben található. A falu birtokosa 1438-ig - kihaltáig - az Aba nembeli Ugrai család volt, így az első templom építése is valószínűleg hozzájuk köthető. 1400-ban a templom búcsúengedélyt kapott a pápától. Később a Kompoltiak szerezték meg a falut, majd a 16. század elejétől az Országh család volt itt birtokos. A templomra vonatkozó újkori leírások 1696 körül egy elhagyott katolikus templomot írtak össze. A templom átfogó felújításának kezdetét jelezheti a nyugati kapu felett látható 1747-es felirat, és a források szerint 1766-ra már nagyrészt elkészültek a munkákkal. A 2001. évben a templomfalak nedvesedése miatt szükségessé vált az 1980-as években felhordott cementes vakolat leverése (a magasabban lévő vakolat viszont jó állapotú volt, így nem szorult cserére), ennek során végezhettünk kisebb megfigyeléseket. Egyrészt megállapítottuk, hogy a ma álló templom legkorábbi része a szépen faragott kockakövekből falazott hajó, de a mai egyenes záródású szentély elválik tőle, vélhetően utólagos. A szentélyben lévő, már korábban feltárt és konzervált 14. századi kifestés (Utolsó ítélet) valószínűleg egyidős ezzel az új szentéllyel és ennek kissé régies formájú, keleti ablakával. Még későbbi periódusban épült a nyugati, támpillérekkel erősített torony, melynek korát a 15. század végi in situ nyugati kapuzat adja meg. A 18. század közepére tehető átépítés idején készült a mai nyílásrendszer, a szentélyboltozat valamint a mai sekrestye, a kőkeretes barokk sekrestyeajtóval. A padló felbontása során előkerült a 18. századi téglapadló is. A nyugati homlokzaton végzett szondázásunk során megállapítottuk, hogy ugyanekkor visszabontották a - források által már hosszú ideje rossz állapotúnak mondott - középkori tornyot, és maradványaiból kialakították a mai oromzatot, benne