Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vaja, Vay-kastély (Juan Cabello)
kében számos beavatkozás történt (új ajtónyílások és válaszfalak kialakítása, konyha és vizesblokkok elhelyezése stb.), melyek következtében tereinek eredeti elrendezése megszűnt. E beavatkozásoktól eltekintve az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belső tereinek kifestését döntően a 19. század végének romantikus (gótizáló stílusban történt) átalakítása határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és főpárkány, valamint a merev sarokarmirozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat első emeleti szintjén másodlagosan kialakított külső - felhúzható híddal felszerelt - kőkeretes bejárati ajtó és a homlokzat előtt álló, 1960-ban elbontott rámpás feljárat még inkább hangsúlyozott. Az elhanyagolt kastélyt az OMF 1960-1962 között Ágostházi László tervei alapján újította fel. Az épület jelenlegi nyílásrendszerét és az ablakok formai megjelenését, továbbá a homlokzatok vakolatarchitektúráját alapvetően ez a műemléki (a kutatók: Krámer Márta és Pámer Nóra szerint is korlátozottnak minősített) kutatás és helyreállítás határozta meg. Beavatkozásuk következményeként a kastély 19. század végén kialakult romantikus homlokzati megjelenése szűnt meg, valamint az újkori osztófalak eltávolításával és néhány, szintén másodlagos nyílás befalazásával a belső terek eredeti elrendezését állították helyre. (Megjegyezzük, hogy a 19. század végi átépítés során kialakított ajtónyílások és az új lépcsőház tulajdonképpen megsemmisítette a korábbi reneszánsz szerkezeteket. így azok helyreállítására gondolni sem lehetett.) Nem kétséges, hogy az 1960-1962. évi helyreállítás a 19. század végén „elrontott" reneszánsz ablakok visszaállítását tűzte ki célul, amelynek alapját az épület északi falának második emeletén kibontott és „in situ" ránk maradt, osztó nélküli, reneszánsz profilos kőkeretes ablak teremtette meg. A „rekonstrukció" során megszüntették a csúcsíves lezárású ablakokat. A nyílások egy részében a kutatás során előkerült, műkővel kiegészített kőkereteket helyezték el. Azon ablaknyílásoknál, ahol hiányzott a kőkeret, mészkőlapokat alkalmaztak pótlásukra. A könyöklőt és a szemöldökpárkányt, valamint a szárkövek szélességét vakolatba karcolt vonallal jelölték. A jelentős felületeken megmaradt reneszánsz vakolatot megtartották. A helyreállítás után a homlokzaton, még ha nem is minden részletében és nem is mindig a valóságnak megfelelően, de azért nagy vonalakban az eredeti reneszánsz nyíláselrendezés és vakolatarchitektúra dominált. Előttünk sem volt kétséges, hogy az akkori helyreállítás nyomán kialakult reneszánsz ízű homlokzati megjelenés nagyban támaszkodott a kutatás eredményeire, melyekről azonban sajnálatos módon csekély írásos (néhány lapnyi) dokumentum maradt ránk. Tisztában voltunk azzal, hogy a belső terek kutatása során fokozott mértékben kell ügyelnünk az 1960-1962. évi helyreállítás során elvégzett változtatásokra is, hiszen a kastély akkori helyreállítása akár egy újabb építési periódusként is értékelhető. Az 1990-es években szükségessé vált a kastély teljes körű felújítása, amelyet az épület újabb kutatása előzött meg. Az 1996-1997-ben Feld Istvánnal elkezdett majd néhány évnyi szünet után - 2000-ben folytatódó kutatást 2001-ben fejeztük be. Ennek eredményeként tovább finomodott a korábbi kutatás által vázolt kép.
