Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Tiszaszentmárton, református templom (Bartos György - Fülöp András)

dékek pedig ablakra, vagy falfülkére utalnak ezen a falszakaszon. Könnyen elképzelhető, hogy a nyugati falon ablaknyílás lehetett, hiszen ez volt a helyiség egyik külső fala. Az északi alapfalon megmaradt lábazatfestés alapján kiderült, hogy ez a fal szimmetrikus díszítésű lehetett, közepén valamely kiemelt fontosságú mezővel vagy fülkével, esetleg még egy ablakkal, amelyet a lábazat márványt utánzó festésének közepét díszítő vörös korong hangsúlyoz. A helyiséget dongaboltozat fedte, a mennyezet görbületének tengelye észak-déli irányban húzódott. A soronként egymást metsző körívekből felépülő, felületkitöltő ornamentikával díszített mennyezet négy sarkában a négy évszak - egy-egy medalionba foglalt - megszemélyesített képmásai, középen pedig egy kék köpenyes, meztelen nőalak ábrázolása lehetett, az évszakokhoz hasonló keretben. Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia TISZASZENTMÁRTON, REFORMÁTUS TEMPLOM A templom helyreállítását megelőzően szondázó falkutatást végeztünk részben a templom külső homlokzatain, részben a belsőben. Megállapítottuk, hogy a templom ma látható részletei közül a hajó tekinthető a legkorábbi periódusnak, melyet a karzat magasságában a déli hajófalon feltárt mérműves ablak a 14. századra keltez. A nyitott fedélszékes templomhajó egykori falkoronáját egy vízszintes elválás formájában azonosítottuk, ennek egykorú szentélyét a 15. század végi átalakítás során visszabontották, így alaprajzát csupán ásatással lehet tisztázni. Az új, támpillérekkel megerősített, sekrestyével ellátott poligonális szentély belül kőkonzolokról indított bordás boltozatú volt, melynek lenyomatait feltártuk. A szentély északkeleti falán megtaláltuk a szentségtartó fülkét, de tagozatairól kiderült, hogy csupán vakoltak voltak. A déli szentélyfalon előkerült egy másik falifülke és a papi ülőfülke is. Feltártuk továbbá a sekrestyeajtó helyét. Az átépítés során a hajón megemelték a 14. századi falkoronát, és egy új - a szentélyéhez hasonló - ablakrendszer készült, mellyel megszüntették a korábbi nyílásrendszert. A hajó déli falának keleti szakaszán lévő kis fülke előtt egykor vélhetően oltár állt. A templom reformátussá válásakor elbontották a sekrestyét, melynek falcsorbázata a szentély északi falán feltárható volt. Ugyanekkor a hajó három sarkát támpillérekkel megtámasztották. A templom 1831-es átépítésekor készült a déli előcsarnok, mellyel megszüntették az egykori déli bejáratot és három ablakot. Közülük az egyiket befalazták, a másik kettőt áthelyezték az előcsarnokra. Egyúttal a hajóban visszabontották a 15. század végén megemelt falkoronát, hogy egy tetőgerinc alá lehessen hozni a szentéllyel. A tetőt a vele egyidős mennyezet 1831-es évszáma keltezi. A szondázó falkutatás egyelőre nem adhatott választ arra a kérdésre, hogy a templom előzménye vajon megegyezik-e az 1067-ben a századi apátság alapítólevelében emle-