Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Solymár, vár (Feld István)

északi falának téves felfalazása - ezt az eredeti helyénél 50 cm-el északabbra építették meg. Mindezen előzmények után kaptam megbízást a Solymári Helytörténeti Alapítványtól az 1977-ben félbeszakadt feltárási munkák folytatására. A kutatás célja egyrészt a palotaépület nyugati végződésének tisztázása volt a falazási munkák szakszerű befejezése érdekében, másrészt az ettől nyugatra eső ún. „falazott árok" kutatása, végül a vár DK-i sarokrészén mutatkozó alaprajzi bizonytalanságok tisztázása. Az alig kéthetes munka során sikerült tisztázni a keleten nyugat-keleti, nyugaton viszont délnyugat-északkeleti irányú külső várfal találkozási pontját. Kiderült, hogy azok eredetileg egy közel 200 cm hosszú, a nyugati várfalszakaszra merőleges, s így a keleti fallal hegyesszöget bezáró falszakasz közbeiktatásával találkoztak, mely utóbbi egykor egy 110 cm körüli szélességű ajtónyílást foglalhatott magába. Ez a nyílás a külső terepszinthez képest mélyebben helyezkedett el, hozzá nyugat felől a várfal síkjával párhuzamos „árok" vezetett. Ezen ajtónyílástól magában a várfalban kialakított, enyhén emelkedő faszerkezetű lépcsőn lehetett bejutni a vár területére - az utóbbinak jó állapotban megmaradt a lenyomata. A lépcső mögött egy észak-déli irányú, közel 300 cm vastagságú, kétrétegű fal helyezkedett el. A vékonyabb keleti falréteg zárta le nyugat felé a palota pincéjét, míg a vastagabb nyugati magát a feljárót foglalhatta magába - ezen keresztül juthattak a palota délnyugati, keskeny alapítményén keresztül annak emeleti, azaz lakószintjére. Azt, hogy ez a bejárat - amelynek feltehető keretköveit, hasonlóan a várfal sarokkő veihez, később építőanyagként teljesen kitermelték - a vár egyetlen (fő)bejárata volte, vagy inkább egy „rejtek"-ajtóról van-e szó, ma még (vagy már?) nem dönthetjük el egyértelműen. Ugyanakkor nem sikerült tisztáznunk annak a - palotapince szintjéhez jóval mélyebben elhelyezkedő - falazott térnek az eredeti funkcióját, melynek keleti lezárását alkotta az előzőekben említett kétrétegű fal. Az általunk kitermelt jelentős mennyiségű betöltés teljes egészében bolygatottnak bizonyult, azaz sem az eredeti kulturrétegeket, sem az építmény belső szintjét még nem sikerült elérnünk. Meghatározhattuk ugyanSolymár, vár. A lakóépület nyugati végének falmaradványai a lépcső lenyomatával észak felől. Fotó: Feld István, 2001.