Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Salgótarján, Salgó vára (Feld István)

Salgó, vár. Az Alsóvár lepusztult külső falainak feltárása. Fotó: Feld István, 2001. nagyméretű, lekerekített támpillérek támasztották, míg északon három, jóval karcsúbb támaszt bonthattunk ki a már sokkal jobban megmaradt nyugati, külső síkon. Úgy véljük, hogy a támpillérek és a fal méreteltérése - köztük a belső falsíknál megfigyelhető váltás is - a terepviszonyokhoz való alkalmazkodásból adódott, s nem kell ezekből további, esetleges építési periódusokra való következtetéseket levonni. Délen a várfal alapozását magába foglaló természetes bazaltmálladék felett csak egy fokozatosan vastagodó köves feltöltést figyelhettünk meg a várudvar területén - ez utóbbi bizonyára az építési szintre került -, amelynek ugyan nem egyértelmű felülete egy, a mai alatt cca. 50 cm-re húzódó középkori szintet bizonyít. Ugyanakkor északon, a feltárt terület határa mellett paticcsal kitöltött cölöplyukak és égésrétegek utaltak olyan belső (?) objektumokra, amelyek értelmezése csak további, a fal belső oldalán nyitandó szelvényekkel lehetséges. Kutatásunk másik fő feladata az Alsóvár még ismeretlen északkeleti részének - a várfalhoz mintegy kifliszerűen csatlakozó épületszárny keleti végződésének - alaprajzi tisztázása volt. Itt azonban hiába helyeztük át a Felsővárba vezető utat már magára a hegyoldalra, az így rendelkezésünkre állt sávban sem került elő az udvari fal várt folytatása, az itt feltételezett tér déli fala. Ennek keleti zárófala is a kutatott terület és a nagyciszterna közötti, még ismeretlen, 5 m széles területsávon kereshető. Emiatt az itt kialakított szelvényben csak a korábban feltárt szintig jutottunk, illetve csak a felső, átlag 100 cm-es omlásréteget bontottuk le a vastag paticsos pusztulási rétegről. Ez utób-