Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

Az ásatás területéről a feltárást megelőzően összegyűjtött kőfaragványok között lehetnek a kolostorhoz tartozóak is.

31 Ebből a szempontból két szerkezet figyelemre méltó. A kőtárban több oromfalhoz tartozó párkánykő található. (11. ábra) A párkányköveken kétféle dőlésszög mérhető. A meredekebb 60 fokos, a másik 45 fokos. A két párkány profilja azonos, ezért mindenképpen egy építési periódushoz, de két épületrészhez tartozhattak. A másik kőfaragványcsoportot egy rézsűs oldalú árkádív töredékei jelentik. Amennyiben ez a szerkezet a kolostorból származik, úgy legnagyobb valószínűséggel a templom diadalíve lehetett.

32 Ezt támogatná, hogy kikövetkeztethető szerkezeti vastagsága megegyezik a templom ablakkeretkövein mérhető falvastagsággal. Nyílásszélessége a faragványok között található csúcsívzáradék alapján 4-4,5 m, ami megfelelne az alapozásokból sejthető méretnek. A 14. századi építkezések nagyjából meghatározták a kolostor képét, de kisebb-nagyobb munkálatokat később is végeztek. A gótikus templom északi oldalához egy későbbi periódusban kápolna épült. A kápolna északi fala közvetlenül a korábbi temetőkerítés mellé épült. Az 1500 körüli időkben Veszprémben élénk építőtevékenység folyt. Számos épület reneszánsz stílusú átépítéséről van tudomásunk.

33 Az eddig ismert emlékek sorát most még eggyel gyarapíthatjuk. Noha ebből az időből nincs írott adatunk a kolostorban végzett munkálatokra, az ásatás során a nyugati épületszárny külső oldalán talált kimatagos ablakosztó mindenesetre reneszánsz stílusú átépítésre utal. (3/h. ábra) Talán nem tévedünk nagyot, ha a nyugati kolostorudvartól északra és nyugatra húzódó épületszárnyakat ebbe a periódusba soroljuk. Ez az átépítés összefüggésben állhat a 13. századi templom déli oldalánál megfigyelt jelenségekkel. Itt ugyanis a templom déli, azaz a Séd patak felőli falát az alapozás aljáig köpenyezik. A templomtól keletre épült 14. századi négyzetes helyiség délnyugati sarkához is egy erőteljes támpillér épül. Lehetséges, hogy a területen valamikor tervszerű szintsüllyesztést végeztek, és ezáltal kerültek felszín fölé az alapfalak, de valószínűbb, hogy a Séd áradásai mosták alá az épületet. Utóbbi esetben logikus, hogy a Sédtől kissé távolabbi területen építsék újjá a veszélyeztetett épületeket. Az épületek pusztulása és ezáltal kőfaragványainak szétszóródása a török háborúkkal veszi kezdetét. 1543 körül az apácák Körmendre menekülnek. A váltói távolabb eső kolostor könnyű prédának bizonyul a fosztogató hadak számára. Veszprém sikeres török ostroma során 1551-ben az Apátnő völgyében török testőrkatonák táboroznak. Legkésőbb ekkor bizonyosan felgyújtják a kolostort. Az ostrom során elfogott keresztény katonákat is itt mészárolják le. Csontjaik állítólag még sokáig láthatók voltak. Az 1627 óta a jezsuiták kezén levő monostor köveire a veszprémi vár parancsnoksága vet szemet. 1645-ben elrendelik, hogy a templom köveit használják fel a vár erődítésére. Ez ellen 1646. augusztus 23-án a jezsuiták tiltakoznak. Ők egy közeli malmuk átalakításához akarják felhasználni a köveket. Az írott forrásokból nem derül ki, hogy mi lett a vita vége, de a vár déli részein befalazott, nagy mennyiségű kőfaragvány alapján úgy tűnik, hogy a tiltakozásnak nem lett sok eredménye. Arra nézve, hogy a kolostor köveit ekkor és nem egy későbbi építkezés kapcsán hordják el, bizonyítékul szolgálhat Werczkovich Pál veszprémi kapitány 1648. október 22-én a pápai megyei gyűlésen