Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

4. Veszprémvölgy, apácakolostor. A 14. századi templom alaprajzának rekonstrukciója. 2002. Rajz: Bodó Balázs közül legelőször két emléket szükséges megemlíteni. A pannonhalmi altemplomot a 13. század első feléből és a veszprémi székesegyház 14. századi gótikus kriptáját. Még Pannonhalmán csak feltételezhető, addig Veszprémben bizonyosan a korábbi elrendezés továbbéléséről van szó. A veszprémi székesegyház szentélyének gótikus átépítésére az 138l-es tűzvész után kerülhetett sor. Az újjáépített székesegyházat 1400-ban szentelték fel.

6 Az említett példa tehát a veszprémvölgyi kripta legkésőbbi lehetséges építési ideje, vagyis az 1360-as évek után készült, így semmiképpen nem lehetett ötletadó szerepe. További érv a késői datálás mellett a kápolna freskótöredékeinek a lábazati részen in situ talált egyrétegű vakolattal megegyező anyaga. Az említett vakolatmaradványok azonban a fal legalsó, vagyis ebből a szempontból legsérülékenyebb részén maradtak ránk, így elképzelhető, hogy az idők folyamán azokat többször is javították.

7 Nem zárható ki, hogy a legutolsó javítás a kápolna kifestésével esett egybe. Még nehezebb a helyzetünk, ha a legkorábbi kolostorépületek helyét keressük. Korai, 11-12. századi kolostorépületeinkről keveset tudunk. A fennmaradt néhány emlék alapján úgy tűnik, hogy megjelenésükben nagy változatosságot mutattak. A szabályos kerengő körüli épületek a légritkábbak lehettek. Az általam jelenleg ismert egyetlen képviselőjük Pilisszenkereszten került elő. A ciszterci kolostor udvarán sikerült feltárni a korábbi, valószínűleg bencés apátsághoz tartozó kerengőfolyosó részleteit. Bár nem volt szerzetesi építkezés, de mindenképpen érdemes itt megemlíteni a Szent István király által alapított székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom déli oldalán Siklósi Gyula, majd Biczó Piroska kutatásai során feltárt korai káptalani kerengőt. Ezekben a korai időkben a káptalan tagjai a szerzetesekhez hasonlóan még többnyire együtt laktak, így épületeik kialakítása is hasonló lehetett a kolostorokéhoz. Az előző példákkal ellentétben a korabeli kolostorok nagy része valószínűleg egyszerű, téglalap alaprajzú épület lehetett. Ilyet tártak fel Feldebrőn és EsztergomSzigeten. A korai pécsváradi kolostort is a kolostortemplom és az altemplomként közismert kápolna közötti épületszárnyban valószínűsíthetjük. A 12. században szintén to-