Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)
17 Más vélemény szerint az oklevél itt nem az esztergomi érsekre, hanem a keleti egyház területileg illetékes metropolitájára utal, aki alá egy újonnan alapított görög monostornak értelemszerűen tartoznia kellett. (Baán István: „Turkia metropolitája". Századok 129 (1995) 1167-1170.; uő: A körtvélyesi monostor. Vigília 53 (1988) 749-754.) Noha tudjuk, hogy Magyarország a valóban egy - Konstantinápoly alá tartozó - metropóliának számított (1028-ban „Turkia" metropolitája Ioannész volt), egyelőre kérdéses, hogy a metropolita fennhatósága mennyire volt formális és mely területekre terjedt ki. 18 Georgias Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé (továbbiakban: CD). Buda, 1829-1844. III/1. 103-104. 19 Ferenc L. Hervay: Repertórium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária. Roma, 1984. 193. 20 A szó ezúttal valószínűleg épületet jelent (vö. A magyarországi középkori latinság szótára, (a továbbiakban: MKLSz) II/3-. Szerk. Harmattá János. Budapest, 1991. 447^148. 21 CD VII/l. 362..; Szentpétery i. m. 1923. 507.; A vonatkozó szövegrész a kiváltság 14. századi megerősítésekor ekképp módosult: pro reparatione Curiae, vei ad aedificationem Ecclesiae. (CD IX/4. 497.) 22 CD V/2. 256-259.; Szentpétery i. m. 1923. 2650. 23 CD V/3. 514-517. 24 Az ún. Országos Levéltári példány kiadása.: Fejérpataky László: Kálmán király oklevelei. Értekezések a történeti tudományok köréből. XV (1892) 5. sz. 195-282. Ebben az oklevélben említik először a magisztrátus-jogot, melynek értelmében az apácák nemcsak a tizedet, hanem annak azt a negyedét is részben beszedhették, amely elvileg a birtokaikon lévő plébániatemplomok papjainak járt (Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13-14. században. Századok 134 (2000) 147-210. 186-188.) 25 CD VIII/2. 190-193. 26 Minden bizonnyal újabb építkezések megindulását jelzi, hogy az apácák a favágásra vonatkozó régi kiváltságukat 1367-ben és 1373-ban megújították (CD 1X74. 496-499.) 27 Nevét vélhetően „Konc"-nak ejtették (vö.: A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Budapest, 1970. 545.) 28 Zsigmond-kori oklevéltár I. 1387-1399. Összeállította: Mályusz Elemér. Budapest, 1951. 53. sz. regeszta. Az oklevélnek ismert két magyar fordítása is (Gutheil Jena': Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977.161-162.; Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I. Szerk. Marosi Ernő. Budapest, 1987. 177.), ám szerencsésebbnek tűnik ismét a latin szövegkiadásból kiindulni. 29 A testudo szó, melyből az ige származik, a hazai késő középkori szóhasználatban boltozatot jelent., így pl. 1458-ban: testudines wlgo bolth (idézi: Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevélszótár. Budapest, 1902.) 30 MKLSz 171. 100-101. 31 MKLSz H/l. 152. 32 Vonatkozhatna a királyi ölre (ami 3,126 m-nek felel meg: vö.: Bogdán István: Magyarországi hosszés földmértékek a XVI. század végéig. Budapest, 1978. 97., 105-106.), ám ebben az esetben egy irreálisan nagy, közel 126 m hosszú épületet kellene feltételeznünk. 33 MKLSz III. 339. 34 Gutheil i. m. 163—164.; 35 Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Budapest, 1962. 237. 36 Az adatot közli: Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. Budapest, 1983. 172-173. 37 Éri István-Kelemen Márta-Németh Péter-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 2. (továbbiakban MRT 2.) Veszprém megye régészeti topográfiája. Veszprémi járás. Budapest, 1969. 5 l/9a 38 MRT 2. 51/9a; a faragvány a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum veszprémvölgyi kőtárában található. Másodlagosan sírkőként használták föl, felirata: HIC JACET ( ) G D JUDITHA VIDI G D Qdam MCVVR VAET S:LXXII Obiit ANNO 1695 39 Gutheil i. m. 163-164.; MRT 2. 51/9a 40 Gutheil i. m. 163-164.; MRT 2. 51/9a. 41 KÖH Könyvtár, 1860. IV/322. 80-81. 42 Rómer Flóris: A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Győr, I860.
