Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)
Ezek között talán férfiak is lehettek, ezzel magyarázhatók azok a férfi-temetkezések, melyek az Árpád-kori templomtól északra kerültek elő. Az említett érem egyúttal a késő gótikus templom építési idejét is meghatározza. Valószínű, hogy a Konch mesterrel kötött 1387-es szerződés egy átfogó építkezés egyik fázisát fémjelzi. A szerződésben említett kolostorépület felépítésére, a régiek megújítása mellett, úgy látszik egy új kolostortemplom építésére is sor került. Megjegyzendő, hogy ezzel egy időben a kolostortól északra jelentős tereprendezésre került sor. Az ott talált faépületeket valamikor a 14. század végén szintén elbontották, és egy vastag feltöltési réteg elterítésével a terepet elplanírozták. További kiszolgáló épületek azonban ezután is maradtak, csak távolabb a kolostortól. Ilyen a romterülettel nyugatról szomszédos, Veszprémvölgyi utcára néző telek területén feltárt épület. Annak első öntött mészhabarcs-padlóját a 14. században szüntették meg, második, hasonló anyagú padlója pedig a leletanyag tanúsága szerint megérte a törökök érkezését. Figyelmet érdemel a temetkezésekben bekövetkezett változás is. Míg az Árpád-kori templomban egyetlen sírt sem találtunk - a vele egyidős sírok minden bizonnyal tőle északra és délre helyezkedhettek el -, addig a késő gótikus apácatemplomban sok apácasírt találtunk. Helyenként meg lehetett figyelni, hogy ezeket az öntött mészhabarcspadló megbontásával ásták le, majd a padlót újrakenték. Mindez annak fényében érdekes, hogy a ciszterci rend hagyományosan ellenezte a templomba való temetkezést, csupán kiemelkedő személyiségek (uralkodók, egyházi főméltóságok) esetében tettek kivételt. 79 Talán ezzel függhet össze a kriptával ellátott oldalkápolna létesítése is a korábbi, Árpád-kori templom mellett. A késő gótikus templomba temetett sírok azonban arra mutatnak, hogy ezt a hagyományt a 15. században már nem vették komolyan, aminek akár a helyszűke is lehetett az oka. Kérdés, hogy mi történt az oldalkápolna kriptájában elhelyezkedő sírral. Elképzelhető, hogy áthelyezték a továbbra is működő Árpád-kori templomba, vagy esetleg új sírhelyet találtak neki a késő gótikus templomban. Rangosabb temetkezésre csak egy sírhely utalt: a déli diadalívpillértől nyugatra elhelyezkedő falazott sír, melyben a holttestet szétdúlták. A kolostor legkésőbbi, minden bizonnyal 15. század végi-16. század eleji periódusa az a nagy, trapezoid alaprajzú udvar megépítése lehetett, melyet az 1930-as évek ásatásaiból ismerünk. Az azt körbevevő helyiségsorról azonban egyelőre keveset tudunk. Valószínűleg reneszánsz nyílásokkal rendelkezett, egyszerű, tál alakú kályhaszemekből rakott kályhák fűtötték. A 4. árokban tett megfigyeléseink szerint a helyiségek a török kortól kezdve indultak végleges pusztulásnak. Az elmúlt öt év során a veszprémvölgyi apácakolostor egykori területének csupán töredékét sikerült feltárni, ám számos alapvető megfigyelést tehettünk a lelőhelyen. Sajnos az eredeti célkitűzés másik fele - a jezsuita templom helyreállítása, hasznosítása és a kolostorrom konzerválása - félbeszakadt, évek óta szünetel. Ezalatt a félkész jezsuita templom, és különösen a középkori falak állapota folyamatosan romlott. Ma, évekkel az államalapítás millenniuma után, csak reménykedni tudunk, hogy a kutatott romterület műemléki helyreállítását egyszer sikerül befejezni.
