Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)

végére -16. század első felére keltezhető kályha az emeletről zuhanhatott le, mivel egyelőre semmilyen kályhaalapot nem találtunk. A kályhaomladék alatt megtaláltuk a helyiség öntött mészhabarcspadlóját, mely egy korábban visszabontott, kelet-nyugati irányú osztófalra fedett rá. E munkákkal párhuzamosan elkezdtük a terület szelvényenkénti feltárását a Rhé Gyula által kiásott udvar közepén. Ennek során legkésőbb a 14. század folyamán felhagyott településnyomokat (kemenceplatnikat, agyagnyerő gödröket) tárhattunk fel (2. és 4. szelvény), majd a 3. szelvényben egy öntött mészhabarcs-padlót, mely a trapezoid alakú udvar felszínét alkotta. Benne cölöplyukak jelezték, hogy valamilyen féltető alatt használhatták ezt a padlót, rétegviszonyai alapján pedig feltételeztük, hogy ez a középkor legvégére esett. Különösen tanulságosak voltak az 1. szelvény keleti rábontásának (l/a) réteg viszony ai. Itt a Rhé Gyula által feltárt udvar keleti falának keltezésére nyílott lehetőség, hiszen éppen a fal alapozása alól egy egyszerű mérműves, mázas kályhaszem került elő, melynek korát a 14. század végére keltezhetjük.

67 Az ásatási eredmények értékelése A romterületen végzett eddigi feltárásaink leglényegesebb eredménye az, hogy sikerült feltárni a monostor templomait, és felállítani azok relatív kronológiáját. (22. ábra) Ezek alapján feltételezzük, hogy a monostor többi részétől eltérő tájolású, dongaboltozatos helyiség - minden bizonnyal az Árpád-kori monostor - lehetett az eddig azonosított legkorábbi épület a területen. Az épületnél korábbi gödörből előkerült leletanyag azonban az épület pontosabb keltezését nem teszi lehetővé. Még nehezebb az egyenes szentélyzáródású templom keltezése. A már ismertetett ásatási megfigyelések, a csekély leletanyag alapján a templomot csupán fenntartásokkal kötjük a ciszterciek tatárjárás utáni építkezéséhez. Lényeges, hogy a templom és a dongaboltozatos helyiség, mint említettük, szöget zár be egymással, ráadásul alaprajzi elrendezésükből kifolyólag semmiképpen nem egyidősek. A templom hossztengelyében elhelyezkedő nyugati torony ferde északi fala ugyanakkor már láthatóan igazodott a dongaboltozatos helyiség - azóta elpusztított, de vélhetően szintén ferde - déli falához. Amennyiben a templom és a torony együtt épült, úgy ez a megfigyelés szintén a templom későbbi voltát támasztja alá. A templomhoz tartozó sírok, melyek tőle északra és délre helyezkedtek el, nem szolgáltattak közelebbi támpontot a keltezéshez. Feltűnő, hogy a sírok vagy melléklet nélküliek, vagy késő középkori leletanyagot tartalmaznak (kivétel ez alól a 2 l/a árokban, a kevert sírföldben talált pásztorbotvég, ami ugyan 11. századi készítmény, ám korántsem biztos, hogy ekkor került földbe). A monostortól nyugatra, alig száz méterre ugyanakkor ismerünk Árpád-kori temetőt, a korszakra jellemző, szerény leletanyaggal. A templom alaprajza, szentélyének egyenes záródása sem segít közelebb a keltezéshez. Jóllehet az egyenes szentélyzáródású templomok többsége valóban a késő Árpád-korban épült, ma már közismert, hogy ezt az alaprajzi formát Magyarországon már all. századtól fogva alkalmazták és több évszázadon keresztül használatos volt, ezáltal pontosabb kormeghatározásra nem alkalmas.

68 Meg kell ugyanakkor jegyeznünk,