Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)

A késő gótikus templom és monostor Az 1999. évi ásatási idény során igazoltuk, hogy a forrásoknak megfelelően a gótikus templomot a jezsuita templom alatt kell keresnünk. Északi falát részben a jezsuita temp­lom alapfalaként használták fel, részben egy falkiszedő árokkal elbontották (5. kutató­árok). Ferde irányú nyugati fala igazodott az ún. dongaboltozatos helyiség - már koráb­ban meglévő - keleti falához, déli fala pedig a jezsuita templomon kívül, közvetlenül annak tövében húzódott. Az épület ferde, nyugati falát a jezsuita templom sekrestyéjé­től nyugatra nyitott 6. árokban követhettük nyomon. Ugyanitt - már falkiszedési árok formájában - kibontottuk az épület délnyugati sarkát. A nyugati - már visszabontott ­templornfalra ráépítve és a barokk sekrestyefalhoz hozzáépítve egy 96 x 86 cm-es akna került elő, dél felé kifolyó nyílással (ugyanakkor csatorna nem volt hozzá), fenékszint­je pedig téglával volt kirakva. A barokk kori építmény minden bizonnyal a jezsuita templomhoz vagy esetleg a dongaboltozatos helyiség barokk kori megújításához tarto­zott, és a tetőről lefolyó csapadékvizet gyűjtötte össze. 60 A késő gótikus templom déli falát részben a barokk sekrestyében, részben a 3/g/a, 8. és 7. szelvényben találtuk meg. 2000-ben a jezsuita templom belsejét a 9. kutatóárokkal kelet-nyugati irányban metszettük át, (16/a ábra) majd kisebb szondákkal igyekeztünk kiegészíteni ismerete­inket. A 9. kutatóárokban az altalajig végeztük a feltárást, a szondáink esetében viszont általában egy jól meghatározható középkori szinten álltunk meg (ez általában a temp­lom sokszor megújított öntött mészhabarcs-padlója volt, melyek közül a legkésőbbi tszfm.: 230,32 m), s csak ott mentünk mélyebbre, ahol ez érdekesebb eredményekkel bíztatott. 61 A jezsuita templom padlóját az 1960-as években öntött betonréteg képezte, melyet csak ott törtünk fel, ahol ezt a kutatóárkok megkívánták. Elsőként - közvetlenül a betonréteg alatt - megtaláltuk a barokk oltár enyhén íves falalapozását. A feltárás so­rán nagy felületeken feltárhattuk a későbbi (gótikus) templom öntött mészhabarcs-pad­lóját, mely mind az egykori templom nyugati (a jezsuita szentély nyugati végfala alá eső), mind az északi (a jezsuita templommal közös) falának nekifutott. A késő gótikus diadalív-pilléreket (a délinek csak a kiszedési árka maradt meg) a barokk templomhajó északkeleti és délkeleti sarkában tártuk fel. Megfigyelhettük to­vábbá, hogy a jezsuita építkezés nemcsak a méreteket, hanem a támaszrendszert tekint­ve is igyekezett követni a késő gótikus templomot. Az északi fal barokk falpillérei alatt ugyanis - egy vízszintes falelválás alatt - ugyanilyen falpilléreket fedeztünk föl, késő gótikus mivoltukat pedig a helyenként hozzájuk futó öntött mészhabarcs-padló hitelesí­16/a. Veszprémvölgy, apácakolostor. A 9. árok déli metszetrajza. 2000. Rajz: Endrődi Eszter - Fülöp András

Next

/
Thumbnails
Contents