Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - Hauszmann Alajos (Az építészet mesterei). Válogatta és szerkesztette: Gerle János (Borossay Katalin)

kesztő javára kell írnunk azt, hogy feltünteti azoknak az épületeknek a védettségét (törzsszámát) is, amelyek mellett a műemlékjegyzékben nem szerepel Hauszmann neve, azaz Hauszmann szerzősége, közreműködése nincsen nyilvántartva velük kapcsolatban (pl. Nádasdladány, Nádasdy-kastély: közreműködés a belső kialakításában, ősök terme; Nőnevelő Intézet, Andrássy út 63-65.: hozzáépítés). Külön eset a Szentendre-Izbégen lévő, annavölgyi saját nyaralóé: ez ugyan védett, de nem a Hauszmann által átépített ház „saját" jogán, hanem a budai vár építésekor ideszállított töredékekén. Az új jegyzék vélhetőleg foglalkozik majd a Hauszmann-féle épülettel is. Jó hír viszont, hogy 2002-ben megindult a Markó utcai törvényszéki palota (Fővárosi Bíróság) védetté nyilvánítása. Az utolsó fejezet tartalmazza Hauszmannak kortársairól, tanítványairól írott kisebb szövegeit, melyek a naplóból, illetve az önéletrajzból lettek kiemelve. A tanítványból munkatárssá válás, majd idővel az önállósodás útját járta végig többek között Korb Flóris és Giergl Kálmán, Tőry Emil; tanítványa nem, de munkatársa volt egy ideig Alpár Ignác és Györgyi Géza. A vele egy nemzedék képviselői közül Pártos Gyuláról és Lechner Ödönről mint berlini tanuló- és lakótársairól, Szkalnitzkyról mint műegyetemi professzor-elődjéről, Peez Samuról, Petschacher Gusztávról mint igaz barátairól emlékezett meg. A kötet záró része a tematikus, illetve szerkesztő szerinti egységekbe szedett válogatott bibliográfia és a névmutató. Sajnos, a bibliográfiába becsúszott egy-két sajtóhiba: a Lapis angularis I. kötete (ahogy az előszóban is írva van) 1995-ben, nem 1975-ben jelent meg, Czagány Istvánnak A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány történetéről írott cikke pedig a Tanulmányok Budapest múltjából XXII., 1988. évi kötetében; és Vámos Ferenc 1926-ban publikált várostörténeti cikkét is könnyebben megtalálnánk, ha nem maradt volna le, hogy a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyének havi füzeteiben található. Ezek azonban apróságok, melyek a könyv használati értékét alig, az élvezetit pedig egyáltalán nem befolyásolják. Jó kézbe venni a kötetet, mert olvasmányos, mert rendkívül informatív, és nem utolsó sorban - mert szép. Ismertetőnket - melynek írása közben már eljutott a boltokba a következő két kötet: az Ybl Miklósról szóló, valamint Pierre Vago önéletrajza - Gerle János szavaival zárjuk: „Czagány István harminc éve úgy ítélte meg, hogy a Hauszmann-monográfia megírása nem várathat magára, mert mind nehezebb lesz az egyre fogyó emlékeket számba venni és bemutatni. Ennek az összefoglaló műnek a hiányában tartottuk időszerűnek a dokumentum-válogatás megjelentetését, ami maga is sok ismeretlen, nehezen hozzáférhető szöveget és képet tesz közkinccsé, és talán ösztönözni is képes a komolyabb kutatások megkezdését." Borossay Katalin