Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Tomka Gábor)

SZEMLE 213 SIMON ZOLTÁN: A FÜZÉRI VÁR A 16-17. SZÁZADBAN Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000. A könyv a miskolci Herman Ottó Múzeum új régészeti monográfia-sorozatának első kötete. Örvendetes, hogy egy megyei múzeum (ha nem is a legkisebbek közül való) képes új sorozat elindítására. Az ismertetendő kötet rövid idő alatt elfogyott, ami talán bátorítást adhat a leterhelt megyei múzeumoknak a raktárakban és adattárakban gyűlő régészeti adatok közzétételéhez. A Veres László-Viga Gyula nevével fémjelzett kötet szerkesztése igényes, az olvasást segíti a kéthasábos szedés és a végjegyzeteknél áttekinthetőbb lábjegyzetek alkalmazása. A fényképek szöveg közé tördelése szintén a megértést segíti, azonban e szerkesztési megoldás hátránya, hogy az eredendően jó minőségű felvételek a fényezetlen papíron meglehetősen gyenge felbontásúak és helyenként túl sötétre sikerültek. Simon Zoltán, aki évtizedek óta kutatja Északkelet-Magyarország műemlékeit, figyelmének minden részletre kiterjedő alaposságát a terepen szerzett tapasztalatok során csiszolta tökéletesre. Bizonyára sokakat meglep, hogy a szerző régészeti szakdolgozatát, mely e kötet alapja, és doktori disszertációnak is megfelelne, 1998-ban védte meg. A kézirat már ekkor kiadásra érett volt, s csak örülhetünk, hogy alig két év alatt szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé vált. Mint bevezetőjében a szerző is hangoztatja, a kötet a várkutatás komplex módszertanának eredménye: a terepen fellelhető építészeti maradványok és a régészeti feltárás során előkerült tárgyi emlékanyag feldolgozása mellett az írott források sokszor hangoztatott, de ritkábban megvalósított egyenrangú használatával sikerül rekonstruálnia a füzéri vár életének mindennapjait. E program Füzér esetében különlegesen sikeresen volt megvalósítható, részben objektív, részben a kutatótól függő okokból. A füzéri vár állapota a hazai, rendkívül lepusztult várállomány sorában jónak tekinthető (alapfalak szinte mindenhol feltárhatók, tekintélyes felmenő falak, a kápolnában értékelhető műformák állnak). A vár területe aránylag kicsiny, ezért teljes feltárása nem reménytelen vállalkozás. A vár (főként festői késő gótikus kápolnája miatt) kiemelt műemlék, elhelyezkedése nem okoz leküzdhetetlen szállítási nehézségeket, (bár megmászása azért nem mondható pihentetőnek...), ezért helyreállításához az anyagi fedezet előteremtése sem volt lehetetlen. Kevés várról maradt fenn ennyi írott forrás, a várleltárak és számadáskönyvek nemcsak egymással, hanem a karakteres építészeti maradványokkal is összevethetők. Mindezen lehetőségek azonban csupán lehetőségek maradtak volna, ha a vár feltárásának irányítása nem kerül egy „megszállott" kezébe, akinek nemcsak az épületrégészet mesterfogásai vannak a kisujjában, hanem a középmagyar (néha latin) források felkutatására, elolvasására, értelmezésére is hajlandó időt szakítani. A szerzővel egyetértve csupán sajnálhatjuk, hogy a természettudomá-