Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

KIÁLLÍTÁS - Rácz Miklós: Kiállítás a budai Szent Görgy tér kutatásáról

1. Budapest, Szent György tér. A tér északi része az egykori Honvédelmi Minisztériummal a II. világháború végén. BTM Kiscelli Múzeum, Fotótár, ltsz. 29.223-17 var és a város, tágabban a központi hatalom és a társadalom kapcsolatai határozták meg. Ez a kitüntetett szerep jelenti sok esetben a különlegességet és az érdekességet, mely a különböző korok egymásra vetítését is fokozottan tanulságossá teszi. Indokolt és szerencsés módszer volt tehát, hogy a rendezők a kiállításon bemutatott, túlnyomórészt régészeti eredményeket egy szélesebb, értelmező „hely-történeti" kontextusba helyezték. Azt, ami az egykori Szent György térből megmaradt, ma négy épület veszi körül: északon az egykori Honvéd Főparancsnokság romja (1. ábra), keleten a volt karmelita kolostor, (jelenleg Várszínház) és a Sándor-palota, délen pedig a királyi palota századfordulón épített északi szárnya. Ezek közül az épületek közül a Honvéd Főparancsnokság a Dísz térre nézett, de funkcionálisan és építészetileg is elválaszthatatlan volt a Szent György térre néző, vele egybeépült s mára lebontott Honvédelmi Minisztériummal (ez 1879-81 között, a Főparancsnokság 1895-97 között épült, mindkettő Kallina Mór tervei szerint). A kiállítás tárgyául választott terület a Szent György tér jól körülhatárolható szűkebb környezetére terjedt ki, a Dísz tértől a királyi palotáig. Az építészeti környezet azon elemei, melyek minden jel szerint a 13. század óta megvannak, a hegytető szélét követve északról dél felé kissé összetartó, s később a Szent György térbe torkolló két utca (ma Szent György és Színház utcák). Ezek az utcák már akkor létrejöttek, amikor még sem a Szent György tér, sem a királyi palota nem létezett, hanem a Várhegyen a tatárjárás után alapított új város déli vége terjeszkedett az egész területen.