Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
VITA - Daragó László: 20. századi építészeti gondolatok a visegrádi királyi palota helyreállításának történetében
10. Visegrád, királyi palota. A helyreállított díszudvar a rekonstruált Hercules-kúttal. 2002. Fotó: Daragó László Anélkül, hogy a tömegalakítás témáját teljesen végigelemeznénk, térjünk át a terek megformálására. Ezek tekintetében az elsődleges szándék nyilvánvalóan az volt, hogy a reneszánsz díszudvar eredeti geometriájával, eredeti fényében álljon helyre. Ez az első két emelet szintjén létre is jött. A felületek dolgában a korábban helyreállított téglafelületek és az újonnan falazott kőfelszínek ugyanazt a színezett festést kapták, a tervező ezzel simította össze a helyreállítás periódusait. Az igaz ugyan, hogy eredetileg mindegyik vakolt felület lehetett, de a téglafal vastagságát már annak idején is a nyílások faragott profiljához illesztették. így egyszerűen nem maradt hely a vakolat számára. Ez csak úgy lett volna kiküszöbölhető, ha a kerengőnek ezt a szakaszát is elbontják és újraépítik. Erre igen nehéz pénzt szerezni, ha ugyanakkor tudjuk, hogy a műemlékvédelem hajlamos saját produkcióit is műemlékké avatni (mint Möller zsámbéki helyreállítását, példának okáért). Nos, ezért szintén leolvasható az építéstörténet utolsó öt évtizede, de legalább nem szembetűnő. Ami a színeket illeti, vitán felül áll, hogy amennyiben hitelesek, helyük van a felületeken. (10. ábra) Az udvar közepén elhelyezett Herkules-kút másolata nem csak formáiban, de akusztikailag is képes hitelesen megidézni a múltat, hiszen működőképesen építették újra. A materialista hitelesség szempontjából persze lehet ezt teátrálisnak bélyegezni, szerintem azonban a víz csobogását 11. Visegrád, királyi palota. A helyreállított kerengő a már korábban rekonstruált boltozattal. 2002. Fotó: Daragó László