Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
VITA - Daragó László: 20. századi építészeti gondolatok a visegrádi királyi palota helyreállításának történetében
ója valósult meg. A déli szárny dongaboltozattal rekonstruált helyiségébe pedig az Anjou-kor néhány emléke került. A múzeum szerves része a díszudvar és az ott elhelyezett Herkules-kút másolata. Az építészeti beavatkozások értékelését úgy fogom elvégezni, hogy számba veszem az azóta megjelent kritikai publikációkat, és ezeket is elemzem. Azért tartom ezt fontosnak, mert a téma, mellyel egy időben több szakterület is foglalkozik, különféle nézőpontok ütközőpontja. Ráadásul az ilyen jelentős emlékek minden szakmát arra ösztönöznek, hogy sajátjuknak tekintsék, és csupán saját értékrendszerüket érvényesítsék velük kapcsolatban. Ezen írások sokfélék és más-más műfajúak attól függően, hogy milyen sajtóorgánumban jelentek meg. Sajnálatosnak tartom, hogy a napi sajtóban jelennek meg ítélkező cikkek, magukat a téma avatott szakértőjének tartó szakemberek tollából, idő előtt. Pedig a szakfolyóiratok és konferenciák vitáiban kell, hogy kiérlelődjön a szakma véleménye, (mely egy vélemény-gyűjtemény, összegzés, kollektív bölcsesség!) és csak ezután állhat bárki a laikus közvélemény elé megalapozott, és immáron árnyalt bírálatával. Addig csak az adott téma bemutatására, tényszerű közlésére szabadna vállalkozni. Az elhamarkodott lövészárokásás, lövöldözés a szakma társadalmi megítélését is csorbítja, hiszen a közönség csak azt látja, hogy „ezek" civakodnak, másrészt arról tanúskodik, hogy az ilyen megnyilvánulások mélységesen lenézik a többi szakterület művelőit, saját, egyedül üdvözítő, csalhatatlan ítéletüket tárva a társadalom elé. A napi sajtóorgánumok ellentétes politikai elkötelezettsége pedig csak bonyolítja a helyzetet. Igaz, a nagyközönség igényli a tájékoztatást, és lehet is ezt a műfajt jól művelni, még politikai felhangoktól mentesen is. 22 Tehát én semmi egyebet nem kérek, csak ún. szakmai tisztességet, kölcsönös tiszteletet. Az első tisztázandó dolog a megvalósult terv koncepcionális döntésének értékelése. A vita a rekonstrukció jogossága és hitelessége ügyében robbant ki. A Velencei Carta tiltása ez ügyben úgy szól, hogy romot nem építünk, és a rekonstrukció ott érjen véget, ahol a hipotézis kezdődik. 1. Rekonstrukció és hitelesség Román András egyértelműen helyteleníti a helyreállítást, „nem örül annak", ami Visegrádon történik. 23 Nem érti, miért állítanak helyre egy eredetileg kétemeletes palotát egyemeletesként, amikor az 1950-es években földszintesként rekonstruálták. Nos, nekem ebből az érvelésből logikailag az következne, hogy akkor kétemeletesként kellene rekonstruálni, viszont Román András nem erre a gondolatra jut, hanem arra, hogy miért nem maradhat úgy, ahogyan van. Ugyan ő is elismeri, hogy 1994-es állapotában a romot már nem lehetett fenntartani, de szerinte a loggia lapos tetejét korszerű szigetelési módszerekkel kellett volna megóvni a beázásoktól. Elképzelése alapján a bővítést nem indokolja a múzeumi terület kiterjesztése iránti igény sem. E vélemény érzelmi telítettségét maga a fogalmazásmód is elárulja. Nyilvánvaló, hogy mindnyájunkat, akik ezzel az emlékkel foglalkozunk, emocionálisan is magához