Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Tolnai Gergely: Táguló lehetőségek – egy kiállítás margójára

károkat csak a nyolcvanas években szenvedtek, amikor a Magyar Honvédelmi Szövetség raktárrá alakította át az állásokat. Ekkor falaikat megmagasították, s oszlopokra támasztott tetővel fedték le ezeket. Nem túl sokáig voltak az MHSZ használatában, azóta magukra hagyatottan állnak. A nyolcvanas évekbeli kiegészítések nagyrészt már elpusztultak, ám az eredeti falak jórészt még megtalálhatók. (3. ábra) Tudtommal természetvédelmi területen helyezkednek el, tehát elméletileg nem fenyegetné őket a lebontás veszélye, ám mivel ez a hegycsúcs a fővárosi kirándulók, sportrepülők kedvenc terepe, elképzelhető, hogy előbb-utóbb mégis felmerül a terület beépítésének lehetősége. Ez az egységesen, minden részletében megmaradt ütegállás azért is műemléki védelmet érdemel, mert Magyarországon ez az egyetlen fennmaradt, ilyen típusú létesítmény.

6 Egy hasonló - valószínűleg valamelyik légvédelmi tüzérosztály számára az 1950es években épített fedezékrendszer szétdúlt maradványai még a Kamaraerdő mellett is fellelhetőek, ám azok nem ilyen színvonalas alkotások, ráadásul sokkal rosszabb állapotban vannak.

7 A huszadik századi katonai létesítmények másik csoportjába a légoltalom, a polgári- és katonai önvédelem objektumai tartoznak. Ebbe a körbe az óvóhelyeket, a figyelőés menekülőállásokat sorolhatjuk. Ha a műemlékvédelmi szempontokat vesszük figyelembe, akkor elsősorban a föld fölé épített nagy, önálló óvóhelyeket célszerű bemutatni. A második világháború kezdeti éveiben vált világossá, hogy a repülőgép-technika nagyméretű fejlődése és a csapásmérő távolsági bombázóerők teljesítményének növekedése immár nem csak a fronton harcoló csapatokat, hanem a hátországot is fenyege2. Budapest, parancsnoki fedezék a Hármashatár-hegy és a Csúcshegy közötti nyeregben. 1998. Fotó: Tolnai Gergely