Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)

hogy a jezsuita templomot nem bontották el, így kérdéses az is, sor került-e a tervezett ásatásra. Az első feltárásra az 1930-as évek végén Rhé Gyula vezetésével került sor, és az ásatás halála után is, egészen 1938-ig folyt. Munkája eredményeképp kirajzolódott egy nagyméretű, enyhén trapezoid alakú udvar, valamint tőle keletre több kisebb - nehezen értelmezhető alaprajzú - helyiség. Ezek közül kiemelkedik egy, az említett helyiségek­kel szöget bezáró, dongaboltozattal ellátott épület is, melynek boltozatát az akkori hely­reállításkor részben visszaépítették. 46 Az elmúlt években folyt régészeti kutatások feladata az volt, hogy a területet né­hány kutatóárokkal átvágjuk, egyúttal pedig a terület szelvényezésével elkezdjük mód­szeres feltárását. A jezsuita templom közelgő helyreállítása azonban szükségessé tette, hogy annak belsejét és külső környezetét mihamarabb feltárjuk. (3. ábra) Az előbbit azért, mert a helyreállítás után hosszú ideig nem lesz kutatható, az utóbbit pedig a csa­padékvíz-elvezetés és a külső terepszint véglegesítése miatt kellett előnyben részesíte­nünk. Mivel a romterület nagy részét még ma sem ismerjük, a monostor építéstörténe­tével kapcsolatban is csak óvatos következtetésekre van lehetőség. Öt év munkája ter­mészetesen nem értékelhető egy rövid közleményben, ezért e helyütt csupán a legfon­tosabb eredmények közlésére szorítkozhatunk. Az Árpád-kori templom és monostor Az épületegyüttes egyik legkorábbi részének a jezsuita templom szentélyétől nyugatra található, északkelet-délnyugati, dongaboltozatos helyiség tartható. (4. ábra) Falait Rhé Gyula már feltárta, és már az általa készített alaprajzon is feltűnő, hogy tájolása eltér a tőle délre található épületekétől. 47 Megfigyeltük, hogy a helyiség északnyugati (külső) sarka elválik attól a kelet-nyugati irányú faltól, mely az 1930-as években szintén feltárt, trapéz alakú udvart északról határoló folyosó északi fala. Az itt nyitott 43. árkunkban megbizonyosodtunk arról, hogy a helyiség sarka nemcsak elválik, hanem lényegesen sekélyebb alapozással is készült. A falsarok ezenkívül ráépült egy barna agyagos betöl­tésű gödörre, melyből Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő. 48 (5. ábra) A sarok mellett, a helyiség nyugati falán nyíló ajtó, mint arra az ajtó két oldalán mutatkozó füg­gőleges elválás utal, későbbi bevágás. Az egyszerű, elszedett szárkőből ítélve a késő gó­tikus átépítés emléke. Valószínűleg ekkor, vagy még később készült maga a dongabol­tozat, aminek következtében nyugatról - az észak-déli irányú - folyosó terébe benyúló­an utólag támpilléreket ragasztottak a helyiség nyugati falához. A helyiség déli falát nem találhattuk meg, ugyanis a Rhé Gyula-kori feltárás során annak alapozási síkja alá mentek le, így falkiszedés formájában sem volt már megfogható. Korábbi településre vonatkozóan a jezsuita templomtól délre találtunk még nyomo­kat a 2000. évben. A 3/g/a szelvény és az 5. szelvény közti tanúfal összebontásából északkelet-délnyugati irányban kirajzolódó cölöplyukak és egy gödör jelentkeztek. (6. ábra) A későbbi építkezések és bolygatások miatt azonban nagyobb felületen nem volt vizsgálható a kiterjedésük 49

Next

/
Thumbnails
Contents