Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)

hogy a jezsuita templomot nem bontották el, így kérdéses az is, sor került-e a tervezett ásatásra. Az első feltárásra az 1930-as évek végén Rhé Gyula vezetésével került sor, és az ásatás halála után is, egészen 1938-ig folyt. Munkája eredményeképp kirajzolódott egy nagyméretű, enyhén trapezoid alakú udvar, valamint tőle keletre több kisebb - nehezen értelmezhető alaprajzú - helyiség. Ezek közül kiemelkedik egy, az említett helyiségekkel szöget bezáró, dongaboltozattal ellátott épület is, melynek boltozatát az akkori helyreállításkor részben visszaépítették.

46 Az elmúlt években folyt régészeti kutatások feladata az volt, hogy a területet néhány kutatóárokkal átvágjuk, egyúttal pedig a terület szelvényezésével elkezdjük módszeres feltárását. A jezsuita templom közelgő helyreállítása azonban szükségessé tette, hogy annak belsejét és külső környezetét mihamarabb feltárjuk. (3. ábra) Az előbbit azért, mert a helyreállítás után hosszú ideig nem lesz kutatható, az utóbbit pedig a csapadékvíz-elvezetés és a külső terepszint véglegesítése miatt kellett előnyben részesítenünk. Mivel a romterület nagy részét még ma sem ismerjük, a monostor építéstörténetével kapcsolatban is csak óvatos következtetésekre van lehetőség. Öt év munkája természetesen nem értékelhető egy rövid közleményben, ezért e helyütt csupán a legfontosabb eredmények közlésére szorítkozhatunk. Az Árpád-kori templom és monostor Az épületegyüttes egyik legkorábbi részének a jezsuita templom szentélyétől nyugatra található, északkelet-délnyugati, dongaboltozatos helyiség tartható. (4. ábra) Falait Rhé Gyula már feltárta, és már az általa készített alaprajzon is feltűnő, hogy tájolása eltér a tőle délre található épületekétől.

47 Megfigyeltük, hogy a helyiség északnyugati (külső) sarka elválik attól a kelet-nyugati irányú faltól, mely az 1930-as években szintén feltárt, trapéz alakú udvart északról határoló folyosó északi fala. Az itt nyitott 43. árkunkban megbizonyosodtunk arról, hogy a helyiség sarka nemcsak elválik, hanem lényegesen sekélyebb alapozással is készült. A falsarok ezenkívül ráépült egy barna agyagos betöltésű gödörre, melyből Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő.

48 (5. ábra) A sarok mellett, a helyiség nyugati falán nyíló ajtó, mint arra az ajtó két oldalán mutatkozó függőleges elválás utal, későbbi bevágás. Az egyszerű, elszedett szárkőből ítélve a késő gótikus átépítés emléke. Valószínűleg ekkor, vagy még később készült maga a dongaboltozat, aminek következtében nyugatról - az észak-déli irányú - folyosó terébe benyúlóan utólag támpilléreket ragasztottak a helyiség nyugati falához. A helyiség déli falát nem találhattuk meg, ugyanis a Rhé Gyula-kori feltárás során annak alapozási síkja alá mentek le, így falkiszedés formájában sem volt már megfogható. Korábbi településre vonatkozóan a jezsuita templomtól délre találtunk még nyomokat a 2000. évben. A 3/g/a szelvény és az 5. szelvény közti tanúfal összebontásából északkelet-délnyugati irányban kirajzolódó cölöplyukak és egy gödör jelentkeztek. (6. ábra) A későbbi építkezések és bolygatások miatt azonban nagyobb felületen nem volt vizsgálható a kiterjedésük 49