Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Igaz Rita: Püspöki metszetgyűjtemény a 18. század második felében

MŰHELY 113 Igaz Rita PÜSPÖKI METSZETGYŰJTÉS A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A veszprémi és a szombathelyi püspöki paloták metszetes szobáinak képjegyzékei Az Európa szerencsésebb történelmű, fejlettebb részein az antikvitástól kezdve kisebbnagyobb megszakításokkal folyamatosan végzett gyűjtőtevékenység nálunk

1 először igazán a reneszánsz idején bontakozott ki. A mozgatórugók között fontos szerepet játszottak Itáliához fűződő szoros kapcsolataink, melyeket az uralkodón és környezetén kívül főpapjaink is ápoltak. Az ezt követő török megszállás azonban bő két évszázadra megakasztotta ezt az ígéretesen induló folyamatot, hogy azután az újjáépítés lázában égő országban a 18. században, főleg annak második felében e téren is nagy lendülettel újból megkezdődjön hazánk kulturális felzárkóztatása a Nyugathoz. E feladat megoldásában ekkor is elsősorban a magas műveltségű és kiemelkedő anyagi források birtokában lévő, többnyire Rómában képzett főpapok és a világi főurak játszották a fő szerepet, akik műfajilag már specializált gyűjteményeiket kezdetben azonban még elsősorban csupán saját gyönyörűségükre és szellemi illetve társadalmi rangjuk reprezentánsára, s nem mások ízlésének formálására, finomítására hozták létre. E gyűjtőtevékenység sajátos szegmensét alkották a metszetek, amelyeket nemcsak albumok formájában, de önálló - dekorációra is felhasználható - lapokként is gyűjtöttek. Bár a kor nagy metszetgyűjtőinek (Esterházy hercegek, Bruckenthal Sámuel, Ráday Gedeon, Kazinczy Ferenc) kollekcióival mennyiségben nem mérhetők Koller Ignác veszprémi, illetve Szily János szombathelyi püspökök alig néhány száz lapot kitevő gyűjteményei, prezentálásuk módja mégis figyelmet érdemlő: a kor legnevesebb építőmestereivel újonnan emeltetett püspöki palotáikban fontos funkciójú helyiségek faldekorációjaként helyezték el őket. Veszprémben a Fellner Jakab által 1765-1776 között épített, belső tereinek dekorációjában és berendezésében még a rokokó világát tükröző püspöki palota (1. kép) piano nobile szintjén az enfilade-ba illesztve, közvetlenül a freskódíszes nagyteremtől északra nyíló két szobát „tapétáztatta" ki a művelt építtető ezekkel a rézmetszetekkel. A helyiségek az épület keleti tájolású, völgyre néző oldalán a reprezentatív terekből a püspök magánlakosztályába átvezető részt képezik, s mint ilyenek megfelelnek a 18. században általánosan követett gyűjtemény elhelyezési szokásoknak. Mindkét kazettás parkettás, stukkódíszes tükörboltozatú szobát teljes felületén körbefutó, egy 1773-ban készült összeírás szerint „pácolt és időt álló használatra elkészített tölgyfából való burkolat borítja",

2 melynek szerves részét képezik az ajtó- illetve ablakkeretek, a közöttük elhelyezett, szintén tölgyfából faragott, márványlapos konzolasztalok, s a rá-