Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

prépostjának birtoka volt, és amely településnév személynévként (Macha) ismétlődik a nemzetség tagjai között.

5 Macha fia Mihály cornes fia Macha volt a neve annak a nemzetségtagnak, akinek öröksége kapcsán 1237-ben feltűnik Túrony („Turul" alakban). Ekkor ugyanis a még kiskorú Macha gyámja, a szintén nemzetségbéli Cosma cornes fia Acilles, hogy a gyermek anyjának járó hitbért - vagyis azt, ami a férj javaiból a feleségnek szüzessége vesztéséért járt - kiadhassa, a fiú birtokát, Turul fele részét, 40 ezüst márkáért eladta a pécsi káptalannak azzal, hogy Macha (t 1267 után) ha felnő, vagy bárki a rokonságból visszaválthatja.

6 Ügy tűnik, a káptalan később is birtokos volt a faluban - erre utal, hogy 1290 körül a káptalan által állított tanúk között a comeskénl

7 jelölt túronyi (de villa Turul) Walter és Mihály, Eze fiai is feltűnnek, amikor a pécsi káptalan előtt arról tettek bizonyságot, hogy IV. Béla király halálakor (1270) az esztergomi polgárok az ottani káptalannak és a prépostnak a tizedek bitorlása által 100 márka kárt okoztak

8 -, az azonban kérdéses, hogy idővel az egész település a káptalan kezére került-e, s nem csak részbirtokos volt-e Túronyban, amelyet már 1237-ben is a káptalan falvai vettek körül.

9 Az épületkutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a településnek a 13. században már biztosan volt temploma. Jelentős része a mai napig megmaradt a református templom falaiban, ez alkotja a hajó keleti részét, mintegy 10,8 m-es hosszúságban. (2. ábra) E korai épületrész törtkő felmenő falazata mind az északi, mind a déli oldalon a déli küszöbtől számított 90-100 cm mélységű, törtköves alapozás külső szélén ül. Az északi oldalon kívül, az alapfalra merőlegesen ásott kutatóárok tanúsága szerint az alapfal külső síkja szabálytalan, a kőtömbök, rétegsorok között földdel kitöltődött, viszonylag széles rések vannak. Az északi alapfal belső síkja még egyenetlenebb. Az északi diadalívpillértől nyugatra nyitott kutatószelvényben feltárt, a bolygatatlan altalajba ásott, 150-110 cm mélységű, kevés 1-2 mm-es mészszemcséjű, igen sovány, sötétbarna habarcsos legalsó része 130, az erre rakott, 110-90 cm-es mélységű, kevés, 3-11 mm-es mészszemcséjű, szintén igen sovány, szürkésbarna habarcsos része pedig 90 cm-re szélesedik ki a felmenő fal belső síkjához képest. így tehát itt az alapozásként szolgáló falazat teljes szélessége megközelíti a 2,4 m-t. A később nyitott sekrestyeajtó pusztulásával előtűnő falmag vizsgálata során megfigyelhető volt, hogy a sok, 1-6 mm-es mészszemcsét tartalmazó világosbarna habarcsra ráfed a korai épület felmenő falainak kötőanyagaként használt meszes, pelyvás habarcs. Továbbá az is kiderült, hogy az északi oldal alsó részén a falazat barnás habarcsába pelyvát is kevertek. Mivel az északival ellentétben a déli hajófal alapozását már pelyvás habarccsal készítették, úgy tűnik, hogy az északi oldalon kezdték az építési munkálatokat, majd megváltoztatva a kötőanyagot, pelyvás mésszel kezdték keverni a habarcsot. A jobbára szabálytalan körvonalú, nagy, lapos kövekből összerakott déli alapfal külső síkja függőleges. Nem messze a hajó délkeleti sarkától, egy ilyen kőlap „kilóg" az alapfal alsó rétegéből, vagyis a déli alapfalat és a felmenőt közel 50 cm-rel észak felé tolták az eredetileg tervezetthez képest. A kőlap, illetve az alapozás apró, fehér szemcsékkel kevert (csaknem) bolygatatlan talajban fekszik. A déli ajtónál nyitott belső kutatóárok keleti metszetfalának tanúsága szerint, mivel a felmenő falat az alapozás külső szélére ültették, a hajó déli alapfala kb. 36 cmre ül ki a felmenő fal síkjához képest a ma is meglévő, újkori téglapadlótól számított 30