Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Pintér Farkas – Szakmáry György - Lővei Pál - Tóth Mária - Deményi Attila: „Vörös márvány” faragványok nyersanyaglelőhelyeinek kutatása

8. Esztergom. Bakócz-kápolna. Építészeti töredék. 16. század eleje. 2000. Fotó: Pintér Farkas gách Péter sírköve (Felsőelefánt, ma Szlovákia, 1515), a visegrádi (Herkules-kút, Múzsák kútja, keresztelőmedence, mind a 15. század utolsó negyedéből) és a gyulafehérvári papi síremlék (16. század eleje) kőanyaga a Gerecsehegység történelmi kőfejtőiből származik (2. táblázat). Ugyanez mondható el a középső-jura korú kőanyagból készített esztergomi kőlapról (13. század), az elles- és szermonostori építészeti töredékekről (14., illetve 13. század) és a pécsi reneszánsz síremlékről is (16. század első negyede). Ennek a kérdésnek a tisztázása azért nem volt egyszerű, mert a kőanyag - mikroszkopikus felépítése és ősmaradványtartalma alapján - a Verona környéki kőfejtőkből is származhatott volna. Konda (1988) munkájában III. Béla székesfehérvári sírládájának (12. század vége) kőzettani vizsgálatakor, vékonycsiszolati megfigyelései alapján, középső-jura korúnak határozott kőanyag eredetét Verona környékinek feltételezte, annak alapján, hogy az olasz területen nagy mennyiségben 9. Örményes, Kanizsai-sírkő, 15. század első negyede. Soproni Múzeum. 1980. Fotó: Lővei Pál