Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

KITEKINTÉS - Laszlovszky József - Bozóki Lajos - Buzás Gergely: A senlisi Saint-Framburg templom kutatása

A kripta jelenlegi nyugati zárófalát alkotó, feltehetően késő római fal két oldalán feltárt falak egymáshoz való viszonya egyelőre tisztázatlan, ám egykorúságuk valószínűnek tűnik. A keleti oldalon egy, a városfalig terjedő hosszú, téglalap alaprajzú épületrészt feltételezhetünk, amelynek keleti és nyugati zárófalaként a két római-kori falat használták fel. Az épület északi fala egyelőre ismeretlen, ez a jelenlegi templomon kívül, attól északra állhatott. Az épület elhelyezkedésére és szélességi méretére a nyugati kriptafalon túl álló épületrész alaprajza segítségével következtethetünk. E nyugati épületrész centrumát egy téglalap alaprajzú, észak-déli tengelyű középső tér alkothatta. Nyugati falának közepén egy belül félköríves, kívül négyszögletes apszis helyezkedett el, amelyet a belső oldalon valószínűleg pilaszterek kereteltek. Az apszis mellett a déli oldalon nyugat felé egy ajtó nyílott. A helyiség elpusztult északi felében, az apszis túloldalán lehetséges, hogy megvolt ennek az ajtónak a párdarabja is. Az ajtó másik oldalán egy támpillér emelkedett, amelynek kiülése azonos az apszis kiülésével. A központi helyiség déli oldalán egy vele azonos szélességű második helyiség volt. Nem tudjuk, hogy a falon eredetileg milyen nyílások lehettek. E tér déli zárófala nem ismert. A nyugati építmény északi felét a gótikus torony nagyrészt elpusztította. Ezt a periódust az építkezések során megszüntetett gödrök betöltésében talált 9-10. századi kerámialeletek keltezik. Az újonnan készült épület egy összetett szerkezetű nyugati építménnyel bővített, téglalap alaprajzú templom volt. A téglalap alaprajzú keleti rész keleti záródását a római eredetű városfal alkotta. A keleti rész járószintjénél valamivel mélyebben helyezkedett el a nyugati építmény földszintje. Ennek középső tere a keleti résznél valamivel szélesebb volt, innen egy nyugati apszis és a templom nyugati bejáratai nyflottak, oldalt pedig nagyméretű mellékterek bővítették. Feltehetően egy nyugati keresztházként megjelenő Westwerk jellegű építmény lehetett. A nyugati rész zárt, mellékterekkel bővített előcsarnoka egyes karoling (Centula, Saint Riquier 790-799)

1 és preromán (Nivelles, Saint-Gertrude 1046)

2 westwerkek szerkezetére emlékeztet. A Saint-Frambourg nyugati apszisa szintén Karoling-kori párhuzamokkal rendelkezik. A Saint-Denis apátság kisméretű nyugati szentélye 769-ben Kis Pipin sírhelye számára épült.

3 A kölni székesegyház Karoling-kori épületén a nyugati apszis nyugati keresztházhoz kapcsolódhatott.

4 A Reichenau-Mittelzell-i apátsági templom a kölnihez hasonló, két keresztházas, kétszemélyes épületté alakult akkor, amikor nyugati keresztháza és nyugati szentélye 888-913 között felépült.

5 A ma álló a senlisi Saint-Frambourgéhoz igen hasonló - nyugati keresztház, belül félköríves, kívül négyszögletes, kapuelőcsarnokok közé fogott apszisával 1006-1048 között épült. A 11. század elejéről származik a szintén két keresztházas verduni székesegyház nyugati, keresztházzal összekapcsolt szentélye.

6 Egy másik épületcsoportnál a keleti keresztházat elhagyva, csak nyugati keresztház épült, általában nyugati apszissal. Ez a forma a Konstantinus-kori régi vatikáni San Pietro mintáját követte. E csoport egyik első emléke a fuldai apátság 800 körül átépült temploma.

7 A szóban forgó típus szintén tovább élt a 11. század első feléig: a Nevers-i katedrálisnak all. század elejéről származik nyugati keresztháza és kriptával ellátott nyugati apszisa.

8 A hasonló szerkezetű, csak nyújtottabb nyugati szentélyű bambergi katedrális épülete 1007-1012 között készült.

9 A regensburgi St. Emmeram templom nyugati keresztháza, egyenes záradékú, de ugyancsak kriptával ellátott nyugati szenté-