Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

KITEKINTÉS - Laszlovszky József - Bozóki Lajos - Buzás Gergely: A senlisi Saint-Framburg templom kutatása

Ezzel szemben a késő középkori, kora újkori átalakulási folyamatok vizsgálatában a nagy számban fennmaradt veduta-anyag elemzése visz bennünket közelebb a megoldáshoz. A képi forrásoknak egy másik, speciális részére is nagymértékben kell támaszkodnunk. Az 1970-es évek feltárásairól, mint már szó esett róla, csak igen hiányos dokumentációval rendelkezünk, és ez még inkább érvényes a későbbi időszakok nem hivatalos ásatásaira. Szerencsés módon viszont ezekről nagy számban készültek - részben jó minőségű - amatőr felvételek. Egy csoportjuk arra is alkalmas, hogy digitalizálva beilleszthessük egységes felmérési rendszerünkbe, és így olyan részletekről is képet alkothassunk, amelyek ma már nem kutathatók. Végül pedig említést kell tenni arról a munkáról is, amelyet a kutatócsoport közösen végzett a régióban. Mivel a párhuzamként felhasználható emlékek döntő többségéről nincsen monografikus feldolgozás, ezért szisztematikusan megkezdtük a környező korabeli egyházi épületek számunkra fontos elemeinek fotódokumentálását. Ez a munka már eddig is jelentős eredményeket hozott, mivel az egyes részletformák, építészeti megoldások vonatkozásában már az első két kutatási év után is jelentősebb adatbázissal rendelkezünk, mint amit a kutatók eddig használtak a kápolna feldolgozásakor. A SENLIS-I SAINT-FRAMBOURG TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE (6-7. ábra) A korai császárkor Senlis mai belvárosa alatt egy koracsászárkori római város maradványai terülnek el. Ennek az 1-2. századi településnek a házai előkerültek a Saint-Frambourg templom közelében, a püspöki palota alatt is. Igen hasonló épületmaradványokat figyelhettünk meg a Saint-Frambourg templomban folytatott ásatás során is. A templom alatt, a IV-VI. szakaszban egy korai római épület két helyisége került elő. Az épület maradványait először Marc Durand 1996-os ásatása hozta felszínre. O az épület nyugati és északi falát, valamint egy válaszfalát találta meg. 2000. évi ásatásunk során feltártuk a nyugati fal déli folytatását, ami falvéggel zárult dél felé. A fal 50 cm-es vastagságát itt lehetett először meghatározni. A falvég után a keleti falsíkhoz igazítva egy faragott kő küszöb került elő. A küszöb déli végét a gótikus templom alapozási árka már elpusztította. A küszöb szintje a jelenlegi járószint alatt kb. 160 cm-re helyezkedik el. A küszöb mögött a falsíktól kelet felé egy nagyméretű kemence maradványai kerültek elő. A kemence eredetileg kívülről négyzetes alaprajzú volt, félgömb kupolával fedett belső tere pedig kör alaprajzú. A belső tér átmérője kb. 200 cm. A kupolát lapos római téglából építették agyag kötőanyaggal, a külső falsík pedig szintén agyagba rakott tört kőből készült. A tűztér alatt vékony alapozás helyezkedik el, amelyet habarcsréteg, majd három tapasztott sütőfelület követ. A legfölső sütőfelület igen csekély mértékben égett át, feltehetőleg rövid ideig használták. A kemence fala határozottan elválik az épület falától, ám az épületfallal együtt kialakított, küszöbbel ellátott nyílás - amely minden bizonnyal a kemence függőajtaja lehetett - arra vall, hogy mégis az épülettel egykorúnak kell tartanunk. A kemence sütőfelületének szintje megegyezik a küszöb tetejének szintjével. A kemencének az északi fala illetve a kupola északi indítása maradt meg épségben.