Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

EMLÉKEZET - Lővei Pál: Engel Pál (1938-2001)

Azt, hogy mennyire alkotó módon képes kezelni a forrásanyagot, jól mutatta az 1981-ben közreadott „honor-tanulmánya",

35 amely gyökeresen változtatta meg az Anjou-kor kormányzati rendszeréről addig érvényben lévő képet. Felismerését később tovább finomította, részben szakmai viták keretében is.

36 Politika-, kormányzat- és birtoktörténeti kutatásai mögött ott munkált a meggyőződés, hogy a történelmi folyamatok nem arctalan embercsoportoknak csupán a gazdasági körülmények és utólag megalkotott absztrakt eszmék által determinált tevékenységével magyarázhatók. Vizsgálódásai középpontjában az egymás tevékenysége által befolyásolt, gondolkodó, különböző képességű és adottságú, célokat kitűző és azt elemi hol képes, hol képtelen egyének álltak.

37 Nem véletlen, hogy a 20. század közepének, második felének két meghatározó történész-személyisége, akiket mesterének tartott, Mályusz Elemér és Györffy György (az előbbit halálát követően írásban is búcsúztatta,

38 az utóbbit nyolcvanadik születésnapján köszöntötte

39

), többek között egy-egy nagyhatású uralkodó-monográfiával is bejegyezte nevét a magyar történettudomány történetébe.

40 Engel behatóan foglalkozott Hunyadi János személyével,

41 monografikus életrajzot szentelt Ozorai Pipónak,

42 a már említett művészettörténeti programok keretében összefoglalta jó pár Anjou-kori és Zsigmond-kori báró és nagybirtokos adatait, írt Andreas Baumkircherről

43 és az Albeniekről,

44 érdekelte az olyan különleges eset, mint a társadalmi köreiben ritka módon írástudó, egyben pénzhamisító és felségsértő Salgai Miklós.

45 Irt tanulmányt a nemesség alacsonyabb rangú tagjairól is, így erdélyi alvajdákról,

46 és élénken foglalkoztatták a kisbirtokos és az egytelkes nemesek is (pl. Ung megyében).

47 Egyre bővülő adattárát, amely lehetővé tette az életrajzok „elővarázslását", eleinte csak saját segédlete gyanánt kezelte, amelynek összeállítása önmagában is szórakozást jelentett számára, ráadásul „kényelmessé tette" munkáját. Ezt a kényelmi szempontot gyakran és kedvtelve emlegette. A kényelem fogalma valójában nem volt korábban sem ismeretlen a történelemtudományban: az időrabló, évtizedekre szóló okmánytár-munkálatok készítőiknek „aszkéziséf ' az utódok kényelmével hálálják meg, ahogy azt Mályusz Elemér éppen Engelnek a „Zsigmondkori oklevéltár" munkálataiba való bekapcsolódása kapcsán világossá tette: „a kutatók eljövendő generációi hálásan gondolnak majd reá, amiért kényelmessé tette munkájukat".

48 Engel Pálnak a kényelembe befektetett óriási munkája ma már valóban a széles szakmai körök kényelmét szolgálja: a következő évtizedek kutatói számára a „Magyarország világi archontológiája 1301-1457" című, kétkötetes mű

49 minden olyan esetben kiinduló- és tájékozódási pontul fog szolgálni, amelyben a 14-15. század személyeiről, családjairól, valamely hivatal betöltőiről bármiféle formában szó esik majd. A kényelmünk még nagyobb lett azáltal, hogy néhány évvel később a közel ezernyi családfa is megjelenhetett CD-ROM-on.

50 Némi adalékot jelent egyébként Engel és a kényelem relatív kapcsolatához a johanniták máltai levéltárában végzett vizsgálódása, midőn egy családi nyaralás két napjának kényelmét cserélte fel a forrásfeltárással.

51 Irigylésre méltó volt az a készsége, ahogy még a számítógép előtti időben is azonnal, szinte minden későbbi javítás nélkül írógépbe tudta írni tanulmányait. Az óriási levéltári adatgyűjtés nemcsak briliáns memóriával és bridzsen és matematikán iskolázott logikával párosult, de a világos, szemléletes, választékos fogalmazás adottságával is Engel Pál a legszárazabb témáról is szórakoztatóan tudott írni. Ez az eléggé nem hang-