Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

EMLÉKEZET - Lővei Pál: Engel Pál (1938-2001)

gyűjteményébe. Ennek nyomán közös közleményeinkben mintegy tucatnyi különösen érdekesnek tűnő darab leírásához bőséges, a család- és birtoktörténeti összefüggésekre részletesen kitérő életrajz kapcsolódott.

6 Az érdeklődésünket leginkább felkeltő korszak és társadalmi kör szerencsésen egyezett, így hamarosan már összefoglaló jellegű feldolgozásra is módunk nyílt: az Anjou- és a Zsigmond-kor arisztokratáinak sírköveit adtuk közre, ráadásul a magyar nyelvű cikket követően egy az annak katalógusát terjedelmes tanulmánnyal kiegészítő német nyelvű változat is elkészülhetett.

7 A feliratokban kiolvasott nevek pontosításán és értelmezésén, a családtörténeti adatok feltárásán kívül az Engel Pállal való közös munka olyan történeti összefüggések felismerését is lehetővé tették számunkra, amelyeket mindkét tudományág hasznosíthatott. Az arisztokrácia tagjainak állított síremlékek Összegyűjtése és ábrázolási rendszerük vizsgálata nyomán kiderült, hogy az 1350 és 1500 között a magyarországi uralkodói elit szerkezetében végbement, alapvető változások, a főnemesség társadalmi rétegének kialakulási folyamatai joggal állíthatók párhuzamba bizonyos művészeti reprezentációs törekvésekkel és ikonográfiái változásokkal. Engel felbecsülhetetlen segítségét legfeljebb némileg ellensúlyozhatta az, hogy sírkőszövegeink néhány korábban nem ismert adattal járultak hozzá a történelemtudomány forrásanyagához, elsősorban a halálozási évszámok tekintetében, egy-két esetben pedig a címertani megfigyelések voltak alkalmasak család- vagy nemzetségtörténeti következtetések levonására. Engel Pál sosem tartotta magát heraldikusnak, de a heraldika mint segédtudomány hasznával nagyon is tisztában volt, és a címertani megfigyeléseket szívesen építette be adatgyűjtésébe majd publikációiba. Amikor felmerültek egyes sírkövek családi címereinek azonosítási problémái, javasolta a külföldi levéltárak magyar vonatkozású, heraldikai szempontból korábban szinte soha figyelembe nem vett, sokpecsétes okleveleinek vizsgálatát. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv állományában kétszer (1984, 1994) is lehetővé vált gyűjtőmunkához 0 szolgáltatta az alapadatokat (a második utazásra az O jóvoltából az MTA Történettudományi Intézetének keretéből került sor), és a Bécsből származó anyag gazdagságán fellelkesülve módot talált a varsói levéltár sokpecsétes magyar okleveleinek begyűjtésére is.

8 A pecsétrajzok és -fotók, valamint a pecséttartó szalagok feliratai által nyújtott új adatokat gyorsan hasznosította (mindig szerényen elhallgatva, hogy az egész program az O ötlete volt),

9 nem is egy esetben például közös sírkőfeldolgozásaink történeti elemzéseiben. Néhány éve az így összegyűjtött közel kilencszáz pecsét (nem egészen hétszáz az egymástól különböző lenyomatok száma) közreadását is megkezdtük,

10 az anyag túlnyomó részének katalógusszerű feldolgozása azonban még hátravan - a feladat Engel Pál nélkül különösen nehéz terhet jelent. A sírkőkorpusz munkálatai során való történész-művészettörténész együttműködés nyilvánvaló sikere, valamint Engel Pálnak a közös munkára való különleges nyitottsága, érdeklődésének széles köre hamarosan számos igen jelentős művészettörténeti program fontos történész segítőjévé, közreműködőjévé, egyenesen tanácsadójává tette személyét. 1982-ben a székesfehérvári Nagy Lajos-kiállítással kapcsolatban még csupán a konferencián vett részt, mint előadó.

11 Az 1987. évi, hazai viszonylatban akkor különlegesen reprezentatívnak számító Zsigmond-kiállítás katalógusa esetében viszont már az egyik központi szerzőnek bizonyult: nemcsak az uralkodó itineráriumát vázolta fel,