Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A veszprémvölgyi apácakolostor (Fülöp András - Koppány András)

kutatás során kiderült, hogy ezen a telken is a szomszédokhoz hasonlón a fokozatos, fésűsből U alakúvá módosuló beépítést tapasztalhatjuk. Az épület legrégebbi, barokk kori részei a kapualjtól délre eső műhely és az attól északra eső L alakú szárny már részben sziklába vájt utolsó helyisége. Az emeleten hasonló korú a déli szárny három boltozott térből álló része, melyeket először nem az udvarról, hanem kívülről, a déli telekhatár felől lehetett megközelíteni egy később ablakká módosuló nyíláson át. Az 1855-ben készült, Veszprém városát ábrázoló, nagyon részletes kataszteri térképen már a jelenlegi összetett épületkontúr látható, így az udvart befoglaló kiépítés a 19. század második negyedében történhetett valamikor. Egyrészt a nyugodt ritmusú, klaszszicizáló homlokzat ablakkereteléseinek finoman tagolt profilozása, a függőfolyosó rácsa utal a romantika korára, másrészt a patkólépcső és az udvari homlokzat falán nagy felületeken mutatkozó díszítőfestés, amely különleges, indigólila fugákkal kihúzott, kváderköves falat imitál. A 20. század elején osztófalakkal komfortosabbá alakították a lakásokat, új nyílászárók kerültek az épületbe, a korlát megőrzése mellett felújították a függőfolyosó járófelületét. A padlásra vezető, a sziklafal elé húzott keskeny falépcső fontos hangulati eleme a romantikus hangulatú udvarnak. G. Lászay Judit A VESZPRÉMVÖLGYI APÁCAKOLOSTOR A veszprémvölgyi apácakolostor alapítását a történeti adatok és a hagyomány Szent Istvánhoz köti. Ismeretlen keltezésű, görög nyelvű alapítólevele Kálmán 1109-es átiratában maradt ránk. A 13. század közepétől a monostort a ciszterci apácák lakták egészen a török hódításig. A monostor átépítéséről tanúskodik egy 1387-es szerződés, melyben az apácák megbízzák Konch mestert, hogy igényeiknek megfelelően bővítse az épületegyüttest. A monostort a török közeledtének hírére hagyták el végleg az apácák. Birtokaikat és a romokat a győri jezsuiták kapták meg a 17. században, majd ők kezdték építeni a ma is látható barokk templomot, mely teljesen soha nem készült el, köszönhetően a rend Mária Terézia-korabeli feloszlatásának. Az 1930-as években a templom környezetében Rhé Gyula végzett feltárásokat, melynek során az épületegyüttes egyik kései periódusát hozta felszínre. Ennek alaprajzi összefüggései - további feltárások hiányában - nem voltak értelmezhetőek. A romok konzerválását akkor végezték el, ám a rendszeres karbantartás hiányában a falak szétfagytak és pusztulásnak indultak. Az 1960-as években sor került a templom tetőszerkezetének helyreállítására. Az 1999-ben elkezdett ásatás folytatásaként 2000-ben a jezsuita templom belsejében és a templom déli homlokzata előtt végeztünk feltárást, miután a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum ezidáig a templomban tárolt faragott kőanyagát egy ideiglenes kőtárba helyeztük át. Megállapítottuk, hogy a terület legkorábbi középkori rétege egy kora- és késő Árpád-kori kerámiát tartalmazó feltöltési réteg, mely cölöplyukak betöltését képezi. E rétegbe mélyedtek a legkorábbi eddig azonosítható templom alapfalai. Az egyenes záró-