Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Veszprém, Szent István ferences kolostor. A gazdasági udvar szondázó kutatása, Vár utca 33. (Koppány András)

Az udvar szintsüllyesztését és burkolását megelőzően induló kutatás célja nem az adott terület teljes feltárása volt, csupán a legfelső rétegek, járószintek tisztázása. Ezzel párhuzamosan a templomfal kutatására is sor került. Az udvar szintje a kutatás megkezdésekor mintegy 30-40 cm-rel feküdt magasabban, mint a ferences templom hajójának kőpadlószintje. A hajó belső, festett déli homlokzatán átlagosan mintegy 150-200 cm magasságig komoly vizesedés nyoma látható, amely azonban jelenleg teljesen száraz. Hasonlóképpen a templom külső déli homlokzatán is, mintegy 200-350 cm magasságig, vizesedés nyoma figyelhető meg, amely ugyancsak kiszáradt állapotban van. Az udvarról lejáró nyílik a templom déli része alatt húzódó jelentős alapterületű kriptába. A kripta belső terének átvizsgálása komolyabb vizesedést nem mutatott, a falazatok száraznak bizonyultak. A lejárattal szemközt a kripta döngölt földpadlóján látszott egy víznyelő lyuk, amelyet a valamikor beömlő víz tört magának lefele. Ugyanakkor a helyszínen dolgozó munkások elmondása szerint, korábban a templomfal mellé nagy mennyiségű építési törmeléket halmoztak fel, a fal külső és belső vizesedése a magasabb udvarszint mellett ennek volt köszönhető. Az udvar rétegviszonyainak tisztázása érdekében a kolostor és a templomfal találkozásának sarkától 560 cm-re egy kutatóárokkal átvágtuk az udvart. Az árok helyét az udvar felszínét borító betonlapok határozták meg. (A szondázás három - ásatási gyakorlattal nem rendelkező - munkással történt.) Célja elsősorban a szintsüllyesztés lehetséges mélységének megállapítása volt, nem pedig a terület szikláig való átvágása. A kiásott árok metszetfalában két korábbi, markánsan elkülönülő járószint volt megfigyelhető: egy a jelenlegi járószinttől mintegy - 40 cm-re levő vörös téglaporos és egy - 70-75 cm-re levő fehér meszes kőporos. Mindkét réteget vágja a terület északi részén kialakított nagyméretű meszesgödör, amely a templomfaltól 80 cm-re kezdődik és 270 cm-ig tart, s lefelé az árok kialakított szintje alá mélyed. Hasonlóképpen vágja a rétegeket a terület déli oldalán kialakított modern szennyvízcső árka. A templomfal vonala előtt egy visszabontott fal került elő. A templomfal mintegy 10 cm széles lábazata a korábbi fal visszabontott szintjének vonalában került kialakításra, így a templomfal tulajdonképpen nekitámaszkodik az előkerült falnak. A templomfal habarcsozása fehér, a korábbi fal habarcsozása sárgás. A két fal struktúrájában is eltérő: a templomfalban másodlagos faragott kövek láthatók, a másik fal egyszerű tört, illetve nagyoltan faragott kövekből kialakított. Az árok alját egy faszenes, kevert földréteg alkotja, melynek rétegvonala megegyezik az említett visszabontott fal visszabontási síkjával. Mivel ez a réteg feltehetően a legmagasabban elhelyezkedő középkori szintnek tekinthető, és a szintsüllyesztéshez szükséges adatok az árok eddigi kialakítása alapján megadhatók voltak, célszerűnek látszott a jelenségek rögzítése után a kutatást itt lezárni. A fehér, meszes kőporos járószint alól nem került elő datálást lehetővé tevő leletanyag. A réteg felett, a vörös téglaporos járószintig mázas, 19. századi „népi" kerámia került elő. A téglaporos réteg felett pedig 20. század eleji konyhai edénytörmelék és vágott állatcsont volt található. A meszes gödör betöltésében szintén 20. századi üvegtöredékek voltak nagy számban. Az előkerült részletek alapján a korábbi vörös, téglaporos járószint adta meg a kialakítandó új felszín vonalát.