Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Vaspör-Pusztacsatár, római katolikus templom (Vándor László)

A korábbi felmérési alaprajzokhoz képest új eredményt hozott a szentélyhez északészakkeletről csatlakozó helyiségek feltárása és alaprajzuk meghatározása, a kőlépcső és a szentély támpilléreinek felfedezése. A kutatóárkokban talált kőanyagon kívül, a hajó és a szentély megvédendő falszakaszainak tisztítása, továbbá a tereprendezés során az omladékból is nagyszámú kváderkő-, bordatag- és padlótégla-maradvány került elő, sokszor csak kevéssé sérült állapotban. Az összesen több mint 300 darabból álló faragott kőanyag, a kerámia- és csontanyag feldolgozása jelenleg is tart. Thúry László VASPÖR - PUSZTACSATÁR, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM 2000 májusában folytattunk kutatást a közigazgatásilag Vaspör községhez tartozó pusztacsatári római katolikus templom területén. Az ásatáson részt vett Száraz Csilla, a Göcseji Múzeum régésze. Célunk annak kiderítése volt, hogy a ma álló templom milyen alapokra épült. Feltárásunkkal párhuzamosan megkezdődött a külső és belső falkutatás, amelynek során a templom belsejében barokk falfestéseket, a külső falon pedig az Árpád-kori állványozás lyukait találták meg. A templom bizonyosan középkori eredetű, erre azonban csak a felmenő falak egyes szakaszai, a falazásmód, a téglák, és a déli kapu megléte utal. A falkutatás és a kutatóárok tanúbizonysága szerint a templom egy időben fedélszék nélkül állt és nagyon romos állapotban volt (minden bizonnyal a török idők alatt). Újjáépítésére a 18. század második felében kerülhetett sor: a téglák és az erősen homokos, a barokk időszakra jellemző habarcs a bizonyítékai ennek. Ekkor a déli kapu még nyitva volt, csak később falazták be. Feltártuk a templombelsőt a korábbi járószintig, amelyet a legtöbb helyen a téglapadló alapját képező habarcssimítással tudtunk dokumentálni. A hajó délkeleti sarkában az „in situ" téglapadló több négyzetmétere is előkerült. A padlószint alá a szentélyben és a hajó északi felében mélyítettünk le. A kevert földben emberi csontok voltak, a hajóban egy melléklet nélküli sírt találtunk. A középkori szentélyszint és a középkori hajó járószintje a ma használt járószintnél 30 cm-rel volt mélyebben. A templomnak nincs külön okleveles említése. A település oklevelekben Csatár néven először 1283-ban szerepel Budafölde, majd 1328-ban Harkály vidékével kapcsolatban. A területi vaspöri nemesek kapták IV. Lászlótól, ezt később Károly király is megerősítette. 1338-ban határjárás volt a területen, Benedek fia István, továbbá Bertalan fiai és László fia Péter megegyeztek Ságodi Pállal Pusztacsatárt illetőleg, így a Ságodiak kapták királyi adományként a területet. 1412-ben Gersei Pethő János mesternek és Jári Barócz Istvánnak és Balázsnak voltak itt részei, melyeket Térjék Ferenc fiai akartak elfoglalni. Ez utóbbi nevek a 15. század folyamán többször is feltűnnek, mint a terület birtokosai. Kis falu lehetett, lévén az 1513-ban készült összeírás Zéllel és Vaspörrel fogja össze. (Dr. Holub József: Zala megye története a középkorban III. Kézirat. Pécs 1933.) Vándor László