Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Gyula, az Almásy-kastély kaputornya (Feld István - Gerelyes Ibolya)

GYULA, AZ ALMÁS Y-KASTÉLY KAPUTORNYA A gyulai egykori külsővár, a mai vársziget déli szélén álló, 1720 után épített kastélyépület nyugati oldalához eléggé szervetlenül kapcsolódó kaputorony 2000 áprilisában elvégzett, az adott körülmények között csak korlátozott jellegű régészeti kutatása - bár az nem terjedhetett ki az épület emeleti belső tereire - nagyrészt tisztázta annak építési periódusait és lehetővé tette Wittinger Zoltán építész (ÁMRK) számára a helyreállítási tervek elkészítését. Megállapításaink szerint eredetileg itt - a legkésőbb a 16. században kiépült külső vár sáncába foglalva - egy téglalap alaprajzú, bizonyíthatóan csak egyszintes, kis kváderekből, illetve az ívek, boltozatok esetében jellegzetes téglából, hófehér habarccsal emelt kapuépítmény állt. Ennek kocsiátjárót magába foglaló részére - az ismert ábrázolások szerint 1722 és 1745 között - egy többszintes, barokk architektúrájú tornyot építettek. Nem tudjuk, hogy a tornyot mennyiben érintette az 1795. évi, majd pedig az 1801-es tűzvész, az azonban tény, hogy mai formáját 1803-ra nyerte el, amikor Czigler Antal tervei szerint - egyúttal a kastély tömbjéhez kapcsolva az addig szabadon álló építményt - késő copf, de gótizáló elemeket is felhasználó stílusban építették. Nem tudjuk, hogy az építménynek a feltárásunk által meghatározott, a kapualjnál keskenyebb egykori északi részét mikor bontották el, illetve, hogy mennyiben kell számolnunk egy hasonló épületrésszel a déli oldalon is - az alsó szint falai itt ugyanis kétségkívül folytatódnak ebben az irányba is. A töröktől való visszafoglalás után, 1695-ben keletkezett Porthen Fülöp Jakab-féle felmérés az első, amely ezen a részen, tehát a külsővár délnyugati sarkán kaput tüntet fel. Mivel a török foglalás előtti rajzokon másutt szerepel a kapu, a tárgyalt épület aligha keletkezett 1566 előtt. így a törökök általi építését reális lehetőségként kell kezelnünk, amit csak alátámasztani látszik az északi falban megmaradt két fülke szamárhátíves lezárása. A többi műforma korhoz kötése azonban még nem lehetséges, s mivel érdemi leletanyag nem került elő, elvileg gondolhatunk egy 1700 körüli építésre is, különös tekintettel a legkorábbinak meghatározott kvádermintás festésre. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az 1695. évi térképen két téglalap alaprajzú építmény között nyílik a kapu, s ez megfelel a feltételezhető, illetve a meghatározott alaprajznak. Az 1722-ben készült Rosenfeld-féle felmérésen és nézeten azonban csak egy nem annyira toronynak, mint inkább egy egyszintes kapuépítménynek tartható épület látszik -, de azért a két oldalon elvileg a megtalált, illetve a feltételezett bővítmény még elférhetett. Ha feltevésünk helyes, egy a 16-17. századi, sőt a 18. századi hadiépítészetre jellemző, lényegében a sáncba-erődfalba belefoglalt kapuépítményről van szó, amelynek két oldalán az őrség terei, de akár gyalogkapuk is lehettek. További kutatások nélkül többet nem mondhatunk, arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy ma a torony északkeleti falában levő átjárónak a szemközti oldalon, a mai lépcsőfeljáró helyén egy párja is lehetett. Ugyanakkor a kutatási megfigyelések arra utaltak, hogy az északi (és talán a déli) épületrészt nem bontották el a 18. századi nagy kiépítés során, hiszen maradványait csak a Czigler-féle építkezéshez köthető rétegek fedték. Ezzel azonban ellentétben van mindaz, ami számos változatban az 1745 körüli ábrázolásokon látható - itt teljesen