Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

egymástól eltérő formája mindenesetre arra utal, hogy meghatározott szempont - talán az ereklyék jellege - játszott szerepet kialakításukban. E fülkék együttese azonban kizárja, hogy az oltáron magasabb felépítmény állhasson.

39 Altalánosságban elmondható: a templomszentélyek falában kialakított fülkék elhelyezésében mutatkozó változatosság nyilvánvalóan azzal van összefüggésben, hogy ezek használata nem tartozott az ordinariusok által szabályozott, egyébként csak a legszükségesebbek előírására korlátozódó gyakorlathoz. Kérdés, hogy a szentélyt, a fülkéket, az ülőfülkét és a hajó falait borító, fehér habarcsú, sima felületű vakolaton lévő falfestmények, amelyekhez majuszkulás, tehát már 1400 táján is régies típusú feliratok tartoztak, valamint a szentélyablakoknak a feltehetően ugyanekkor készített, a délkeleti poligonablaknál megfigyelhető, 2,5 cm széles, vörös sávos keretelése a templom gótikus átépítésekor esedékes újraszenteléskor, vagy utána készültek-e. Mivel a falfestés egy mindössze néhány milliméter vastag, az alatta lévő, meszelt felülethez alig tapadó - ezért mára csak nyomokban megmaradt - rétegből áll, inkább az utóbbi lehetőség a valószínűbb. Minthogy a kifestés teljesen elpusztult, kérdéses, mit ábrázolt és hogyan kapcsolódott a falfülkékhez. A malomi templomban az oltár mögötti „ereklyetartó" viszonya a 13. század utolsó évtizedeiben festett függönymotívumhoz ugyan nem ismert, az azonban feltűnő, hogy a 14. századi függönymotívum

40 festésekor nem törekedtek festői eszközökkel való hangsúlyozására. A függönymotívum és a szentségfülke viszonyára szemléletes példa a zselici (Zelizovce, Szlovákia) Szent György-templom szentélye, ahol a bizonyára a régi nyomán újrafestett függönymotívum szintén független a falfülkétől, (amelynek eucharisztikus szerepét és jelentőségét a föléje festett Vir Dolorum-ábrázolás teszi nyilvánvalóvá). A veringenstadti (Baden-Württenberg) Szent Péter-kápolnában a 14 segítő szent az apszis déli falában lévő fülke mögül tekint a nézőre az 1515ben festett falképről.

41 Mintha azt kívánták volna hangsúlyozni, hogy a fülke független a háttértől, illetve a drapéria előtt van. E szemlélet egyik legtanulságosabb megfogalmazása a schöderi (Ausztria) plébániatemplom kórusának 15-16. századi átépítése során készült falfestmények egyikén látható, ahol a perspektivikusan ábrázolt padlózat „befut" a falban kialakított szentségfülke „mögé", vagyis a hat gyertyát tartó angyallal körülvett fülke mintegy lebeg a festett padló felett a virtuális térben.

42 Radikális szemléletváltozásra utal viszont az, hogy a reformáció idején e fülkéket, illetve festett ornamenseiket befoglalták az épületbelső díszítésének mustrájába. Mivel a templom északi falának nyugati szakaszán, fent - és vélhetően a nyugati fal felső részén is -, a középkori vakolatba karcolt firkálások, alakok az újkori vakolat felhordása előtt, s nem ennek lepusztulása után kerültek oda, ezek léte az első bizonyíték az újkorit megelőző (minden bizonnyal fából épített) karzat létezésére. A gótikus szentély emelését követően, a hajó északkeleti támpilléréhez építve, nagymérető, 9,5 x 4 m-es sekrestyét csatoltak a templom oldalához. (15. ábra) Építőanyaga kevés, 3-8 mm-es mészszemcséjű, viszonylag sovány, sárgásbarna habarcsba rakott törtkő. Északi falához (utólag?), annak középtengelyétől keletre hozzáépített, be nem kötött támpillér tanúsága szerint az építmény boltozott lehetett. A boltozat felfekvésének nyomát a hajó oldalán egy 34 cm széles, durván elkent vakolatsáv jelzi, amely az északkeleti támpillér alsó tömbjének tetejétől 18 cm-es magasságban húzódik. Járó-