Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A boldogkőváraljai Péchy-kúria (Juan Cabello - Simon Zoltán)

2. Boldogkőváralja, Péchy-kúria. Az épület utcai homlokzatának kutatási rajza. 2000. Rajz: Juan Cabello-Si­mon Zoltán-Arnóti Zsuzsa nyékszék, a konyha és egy, feltehetően raktározás céljára használt helyiség került kiala­kításra. A tereket körbefutó horonnyal díszített kőkeretes, aránylag kisméretű ablakok világították meg. Az épületbe a bejárást a déli főszámy középső terének udvari falában nyíló ajtó biztosította. A konyhába ugyancsak az udvar felől, egy külön ajtón át lehetett belépni. A homlokzatok vakolatából semmi nem maradt ránk, a belső oldalfalakat fe­hérre meszelték. A szobák járófelületét valószínűleg /fa/padlóval boríthatták. Az épüle­tet feltehetően nyeregtetővel fedték. A 18. század végén a kúriát átépítették. Ennek során a meglévő „L" alakú épület dé­li főszárnyának keleti oldalához egy szintén „L" alakú szárnyat építettek. A két épüle­tet kosáríves fiókos dongaboltozattal fedett kapualjjal kapcsolták össze. ( 1. ábra) Az új szárnyak tereibe úgyszintén az udvari falban kialakított ajtón át lehetett belépni. A ily módon meghosszabbított déli főszárny homlokzataira egységes vakolatot hordtak fel. A homlokzati vakolatot bekarcolásos technikával készült - magas lábazatról indított feje­zetes oszlopokkal és felül széles (tégla-vakolatból megformált) főpárkánnyal lezárt - ar­chitektúrával díszítették. Az oszlopok által határolt tükrökben keskeny ablakokat képez­tek ki. (2. ábra) Az optikai hatást a bekarcolt architektonikus elemeken megjelenő, egy­mástól csupán árnyalatokban eltérő fehér színezés tette teljessé. Nem vitás, hogy az új szárnyakban kialakított - a régi épületben lévőkkel megegye­ző - funkciók (mint például a fogadótér, a háló, a nappali, az árnyékszék) két egymás­tól független család lakhatását biztosította. Nincs kétségünk afelől, hogy az első, de a második épület is inkább megfelelt az uradalmat irányító személy és családjának lakó­helyéül, mint az akkoriban jelentős birtokokkal rendelkező, az arisztokráciával is rokon­ságba keveredő Péchyek igényeinek. A kúriát a 20. század 30-as éveiben a tulajdonosok (Zichy-Meskó család) bérlés út­ján kocsmaként hasznosították. 1947-ben az épületet államosították és a helyi termelő­szövetkezet tulajdonába került. 1980-ban már három részre osztották az ingatlant. Ettől kezdve rohamos pusztulásnak indult az épület, hogy majd az 1990-es évek közepére a teljes megsemmisülés szélére sodródjék. Juan Cabello—Simon Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents