Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

VITA - Enyedi Pál-Fontana Eszter: Történeti orgonáink védelme

KIÁLLÍTÁS 185 Borossay Katalin LES AVANT-GARDES HONGROISES, 1920-1945 Peinture, Architecture, Photographie Ezzel a címmel nyílt 2001. szeptember 6-án közel három hónapig tartó kiállítás a franciaországi magyar kulturális évad (MAGYart) keretében Aix-en-Provence-ban, a Fondation Vasarely múzeumában. A múzeumépület földszintjén kaptak helyet a Magyar Nemzeti Galéria 20. századi gyűjteményéből válogatott festmények és grafikák, az emeleti termeket foglalta el a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és az Építészeti Múzeum fotógyűjteményének anyagából Cs. Plank Ibolya, Hajdú Virág és Ritoók Pál által összeállított, Fodor Eszter és Kalocsai László kivitelezte kiállítás. Utóbbi - ismertetőnk tárgya - a korszak építészeti fotográfiáját részben eredeti nagyításokon, részben eredeti negatívokról készített új nagyításokon (Barka Gábor és Galacanu Efstatia munkái), három egymásba nyíló teremben mutatta be. A kiállítás koncepciója összetett és igényes volt: a korszak legjobb modernista építészeinek műveit kívánta bemutatni egy akkor formálódó, új, eszközeiben is tárgyához hasonuló fényképészeti műfaj, az építészeti fotográfia legjobb művelőinek képein keresztül. A fotók java részét annak idején a Tér és Forma közölte, ám kiállítás keretében a kontinensen először láthatta őket a nagyközönség. Az első terem indítófalán egy 1932-es budapesti látkép vízszintesen öt részre osztott, s részenként különböző színekre színezett, egész falmagasságot kitöltő nagyítása kapott helyet, mintegy megadva a kiállítás alaphangját: a múlt századok épületei között megjelenő Molnár Farkas-ház látványával illusztrálva, hogyan illeszkedik a harmincas évek modern építészete a történeti városszövetbe. Az indítófalon alkalmazott ötlet a végfal nagyméretű, szintén színezett fotóiban köszönt vissza: Seidner Zoltán fényképezőgép-objektívre alludáló csigalépcső-fotóját Molnár Farkas, Bierbauer Virgil, Kozma Lajos és Seidner Zoltán portréi fogták közre. Külön színfoltja volt a kiállításnak a második és harmadik terem között elhelyezett, két íves falból összeállított, mandula alaprajzú installáció (Ágh Márton terve), külső és belső felületeire kasírozott budapesti fotókkal - az egyes épületek képei mellett egy-egy látképet is felvillantva a harmincas évek Budapestjéről. Az első teremben - rávezetésképpen - a két háború közötti, de a „régi" Budapestet ábrázoló fényképek kaptak helyet: turisták a Várban, Duna-parti életkép, a Mátyástemplom tornyából fényképezett autó, Bánó Ernő műszaki fényképész hirdetése stb. A többi két terem rendelkezésre álló nyolc falán részint tematikus, részint formai-kompozíciós szempontból rokon képek csoportjai lettek elhelyezve. Az első és második terembe a keretezett-paszpartuzott, a harmadikba - Kalocsai László elegáns újításaként - a keretezett, de paszpartu nélküli, két üveg közé rakott, „lebegő" fotók kerültek.