Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom
7. Túrony, református templom. Az épület délkelet felől. 2000. Fotó: Balázsik Tamás igény kielégítéseként a kegyuraságuk alá tartozó plébániatemplom mellé, magánáhítat céljára és temetkezési helyként. Az sem kizárt azonban, hogy a comesként jelölt Walter és Mihály, Eze fiai voltak a kegyurai, akik esetleg a káptalan szolgálatában álltak és ott „officiumot" viseltek. 16 Ez esetben az épület templom melletti helyzetét talán a templom káptalani kegyuraságának építészeti kifejeződéseként is lehet értékelni. A templom a 14-15. században Az imént leírt formában állhatott fenn a túronyi templom a 14. század harmincas éveiben, amikor az épület - papja, a pápai tizedjegyzékekben említett Péter (sacerdos de Timul illetve Turul) révén - közvetve, először tűnik fel az írott forrásokban. Túrony egyébként a hat alkalommal fizetett 39 dénáros átlagával a Baranya megyében egy plébániára eső 42 bécsi dénáros átlaghoz viszonyítva a közepesnél gyengébben adózó egyházak közé számított. 17 Építés- és építészettörténeti szempontból akkor érte a legjelentősebb változás a falu templomát, amikor lebontva az Árpád-kori szentélyt, de a pelyvás falazóhabarcs alapján az Árpád-kori hajó keleti falát részben meghagyva, sokszögzáródású, támpilléres, ritkán alkalmazott szerkezetű, a poligonoldalak felett cikkelyekkel záródó, egyenes vállvonalú gótikus szentélyt építettek, amely hatalmas, elszedett, csúcsíves diadalívvel nyílik a szentéllyel csaknem azonos szélességű hajóba. (7. ábra) Az így kialakult, a hajóval csaknem azonos szélességű poligonális szentély jellemezte alaprajzi forma a szintén Baranya megyei Bogdása templomán köszön vissza, amely 1749-ben kapott barokk boltozatot. Bogdása 1466 óta volt (legalább részben) a pécsi káptalan birtokában. 18 A túronyi templom keleti poligonoldalának külső oldalán nyitott kutatóárok tanúsága szerint a szentély törtkő falainak és a velük kötésbe épített támpilléreknek azonos, a déli küszöbtől számított kb. 130 cm mélységű alapozást raktak. A gyenge habarcsú Árpád-kori alapfalakkal ellentétben a gótikus alapozást a kövek és az alapozási árok fa-
