Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Granasztóiné Győrffy Katalin: Műemléki belső terek restaurálása? Rekonstruálása? „látványteremtése”?

4. Zirc, ciszterci apátsági templom. A hajó három boltszakasza. Balról: 1. Szent Bernát bele'p a rendbe. Restaurálás után. 2. Szúz Mária a cisztereknek adja fehér ruháját. Restaurálás előtt, Innozent Ferenc által átfestett állapot. 3. Szűz Mária a ciszterek pártfogója. Restaurálás előtt, Innozent Ferenc által átfestett állapot. 1997. Fotó: Hack Róbert. KÖH Fotótár, ltsz. 180555. neg. mit kellene megőrizni mint olyan értéket, amely az egyes restaurálások korának szemléletét, a restaurátorok Dorffmaister-festményhez való viszonyulását fejezi ki, főleg annak figyelembe vételével, hogy a barokk festő képe ezen a boltozaton lényegében elpusztult. A restaurátor értékítélete találkozott a megrendelő igényével, így a barokk kompozíció, restaurálásnak semmiképpen nem nevezhető rekonstrukciójára került sor. A néhány eredeti freskó töredék, az eredeti állapotot már nem mutató 1935-ös fényképek, a helyszíni kutatások egyéb megfigyelései alapján jól dokumentált, mutatós és „meggyőző" előkészítő munka után újraalkották, látványként megjelenítették a barokk festő egykori művét úgy, hogy a hiányzó, semmilyen forrásból nem ismert figurák Dorffmaister oeuvre-jéből való válogatás alapján készültek. A restaurátor a mű megalkotásánál a festett építészeti keretelésen jelentkező ügyetlenségeket, esetlegességeket nem tudta elfogadni. Velledits korrigálta Dorffmaister, vagy architektúra festője és restaurátor elődei tévedéseit: „A párkányban megjelenő kazetták kialakításához Palladio építészeti útmutatásait vettük alapul, mert a templomunkban megmaradt profilok leginkább a csőbútorok fazonját utánozták és analógiák sem kínálkoztak."

20 Sőt egy angyalalakot is megváltoztatott „mert elnyúló testtartása és szétvetett lábai ellentétben álltak a jelenet szellemével". Minek tekinthetjük a restaurátor elszánt tökéletességre való törekvését, ahol minden formának, színnek olyannak kell lennie, amilyen lehetett, vagy lehetett volna, akkor, ha a sok munkát vállaló barokk festő könnyedén, nagy rutinnal, a rendelkezésre álló rövid idő alatt, sokszor pontatlanul, de érzelmektől áthatva, segédekkel megfestett freskóin minden építészeti tagozat, vonal arc és alak a legnagyobb mesterekéhez lett volna méltó. Restaurálásnak semmiképpen sem, rekonstrukciónak a Marosi Ernő által megfogalmazott értelemben tekinthetjük: „A rekonstruktőr rendszerint az értelmezés aktuális hi-