F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

10. Dunakeszi-Alagimajor, templomrom. A feltárt körtemplom keletről. 2000. Fotó: Fülöp András késő gótikus déli szentély fal és a rotunda találkozásánál északabbra csatlakozik a körtemplom hajójához. Mindössze egyetlen ilyen ív szerkeszthető ki, ez pedig félköríves szentélyzáródást ad ki. A sokszögzáródású szentély falszövetében már említett vízszintes elválás fölött nagyrészt kváderköveket találunk. Ezek minden bizonnyal az elbontott román kori szentély falazóanyagából kerültek ide. Elképzelhető, hogy az új, gótikus szentély építésekor még egy ideig használták a régit, és csak az építkezés egy későbbi szakaszában bontották le a régi szentélyt. Az ásatás során szembesülnünk kellett azzal, hogy a templomrom területe szinte teljesen bolygatott volt, amit az a tény is bizonyít, hogy egyetlen ép sírt sem találtunk, a középkori leletanyag pedig elenyésző volt. A rotunda alapozási padkája alapján sikerült meghatározni a külső járószintet, mely a templomtól nyugatra a mai felszíntől számítva átlagosan 54 cm mélységben volt található. Nagyjából ez lehetett a belső padlószint is, amint azt a belső falsík legalsó kváderköve alatt látható alapozási visszaugrás mutatja. (11/a ábra) Ebből a padlóból semmi nem maradt meg, ugyanis szintjét később, kb. 48 cm-rel lemélyítették. Ennek az új téglapadlónak kisebb foltjait a nyugati fal tövében és a templom félköríves szentélyében találtuk meg, közvetlenül az altalajra helyezve.

54 A középen talált téglapadlónak valamilyen megújítása lehetett, hiszen rajta feküdt egy másik téglapadlóból ittmaradt tégla. Elképzelhető, hogy a román kori szentély emelt szintjének padkájáról van szó.