F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TÁJÉKOZTATÓ - A műemlékállomány revíziójáról (Nagy Judit)

TÁJÉKOZTATÓ 307 A MŰEMLÉKÁLLOMÁNY REVÍZIÓJÁRÓL Magyarországon 1990-ben jelent meg az utolsó műemlékjegyzék. Az újabb, aktuális állapotot tükröző műemlékjegyzék kiadásához szükségessé vált a műemlékállomány revíziója, amely 1996-ban a topográfiai értékfeltárás részeként, hagyományos topográfiai módszerekkel indult meg. A revíziót egyrészt az indokolta, hogy a műemléki védelem gyakorlatilag helyrajzi számok védelmét jelenti, - tehát egy téves bejegyzés, vagy a bejegyzés hiánya hátrányos következményekkel járhat, - másrészt a rendszerváltás után megélénkült ingatlanpiac számos emléket veszélybe sodort, ha a tulajdonosok piaci érdekei a szakszerű helyreállítás és az emlék megfelelő hasznosítása ellen szóltak. Máskor a gondatlanság vagy a fenntartáshoz kellő tőke hiánya okozta az emlék megsemmisülését vagy a műemléki jelleg teljes elvesztését. A revízió a műemléki topográfiai munkák keretében, a topográfia módszereivel készül. Követelményei azonosak a védetté nyilvánítási javaslat dokumentációjának követelményeivel, a készülő anyag pedig bármely irányban bővíthető. Alapját jelentheti a törzsdokumentációk készítésének, kiindulópontja lehet akár kis-, vagy nagytopográfiai munkáknak, esetleg speciális szempontú gyűjtéseknek (pl. veszélyeztetett objektumok listája). Az adatok a műemléki nyilvántartásba, számítógépes adatbázisba kerülnek abból a célból, hogy a jelenlegi kartotékrendszerrel együtt olyan rendszert alkossanak, amely a hatékony operatív munka alapját képezheti. Az adatbázisnak a védettényilvánítás kezdeményezésétől az épületen történt beavatkozások rögzítésén át minden adatot rögzítenie kell, hogy ezt a feladatot teljesíthesse. A revízió a gyakorlatban egyrészt a hatósági adatok ellenőrzését, pontosítását jelenti, másrészt az emlékek aktuális állapotának leírását, fotózását, továbbá a rájuk vonatkozó legfontosabb bibliográfia források és tervtári anyagok áttekintését. A munkát jórészt az OMvH Topográfiai Osztályának munkatársai végzik, de külső munkatársként számos építész, régész, művészettörténész is részt vesz benne. Eddig kb. 40-45 fő vállalt revíziós feladatokat. A helyszíni munkát minden esetben megelőzi a földhivatali alaptérkép és a tulajdoni lap másolatának beszerzése, esetenként címegyeztetés a polgármesteri hivatalokkal. A helyszíni szemle - a tulajdonosok, bérlők előzetes értesítése után - a helyszín és a térkép egyeztetését, a helyrajzi szám, cím ellenőrzését, az objektum bejárását és a fényképezést foglalja magában. Az egységes felvételi lapot kizárólag a szemle után, annak tapasztalatai alapján lehet kitölteni. A felvétel tartalmazza az objektum azonosító és alapadatait, kategóriáját, típusát, datálását, stílusát, egykori és jelenlegi funkcióját, a tulajdonosi adatokat, az épület külső-belső leírását, berendezését és tartozékait, rövid történetét, és bibliográfiáját. A számítógépes adatbázis kezelhetősége megköveteli a kategóriák, típusok, stílusmegjelölések, építészeti, művészettörténeti szakkifejezések szabályozott, egységes használatát, ehhez egy írásos útmutató nyújt segítséget. A beérkezett anyag többszörös ellenőrzésen megy keresztül. Első lépésben az alapkövetelmények teljesülését vizsgáljuk: a kitöltött adatlapon túl tartalmaznia kell az aktuális tulajdoni lapot, földhivatali alaptérképet, és az objektum kellő mennyiségű és mi-