F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.

Fernando Casanovának a sevillai Giralda, Velázquez Bosconak a Mezquita és a Cordoba melletti Medina Azzahara palotájának (Cordoba) restaurálásain. (16-17. ábra) JEGYZETEK 1. Az akadémiai felügyelettől megszabadított független ún. „Építészeti Iskolák" (Escuela de Arquitectura) alakultak meg. Mindazonáltal az Akadémia a 18. század második felében meghatáro­zó szerepet játszott a céhrendszer lebontásában. 2. Világos számunkra, hogy az Akadémia oktatási módszere több mint elavult volt, hiszen az oktatás során a hangsúlyt kizárólagosan a rajzolásra helyezték, ugyanakkor nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a matematika, az építészetelmélet vagy a kivitelezés oktatásának. E hiányosságokat ugyan már a 18. század végén is érzékelték, és az oktatás megreformálására létre is hoztak egy bi­zottságot, ajánlásaik csak minimális mértékben kerültek bevezetésre. Ennek következményeként a spanyol építészeti oktatás a fernandói korszak sivársága után kialakuló ipari társadalom korai kor­szakában még mindig az alapítók pedagógiai módszereit alkalmazta. Mivel az Akadémia minden eszközt megragadott a szükségszerű megújulás elkerülésére, egy tőle független oktatási központ lét­rehozása kínálkozott ideális megoldásnak. így jötre a Madridi Építészeti Iskola (Escuela de Arquitectura). 3. Az iskola oktatási programjában helyt kapott a matematika (differenciál- és integrál számítás), az áb­rázoló geometria és a fizika oktatása is. 4. Az iskola befolyása az oktatás és az építészet területén a historizmus irányába telt közeledésben nyil­vánult meg. A tanulmányi kirándulások, az új tantárgyak bevezetése, valamint a vizsgarendszer vég­eredményben a különböző stílusban épült emlékek alapos megismerését irányozták elő. Ugyanakkor az Akadémia meglepő nyugalommal fogadta el a klasszicizmus (az építészet terén elfoglalt) mono­polhelyzetének megszűnését. Mindazonáltal, az új oktatási rendszer egy pillanatra sem kérdőjelezte meg a „beaux arts" sémáinak hagyományos koncepcióit. 5. Egyesek nem az első évfolyamba, hanem felsőbb szinten kezdték meg tanulmányaikat (pl. Rogent), mások tanulmányaik befejezése után több évet is vártak disszertációik megvédésével (pl. Jareno). 6. „Emlékeztető a bizottságok végezte munkálatok értékeléséről (1845)". (La Memoria comprensiva de los trabajos verificados por las Comisiones (1845).) 7. Blas, Javier et alt.: Monumentos Arquitectónicos de Espana. Láminas de la provincia de Asturias. Oviedo. 1988. Ennek a felbecsülhetetlen értékű munkának kiadásában komoly részt vállalt a valen­ciai Vicente Castelló, a Nemzeti Rézmetsző Üzem műszaki igazgatója. 8. AA. W.: Exposició commemorativa del Centenari de l'Escola d'Arquitectura de Barcelona 1875-76/1975-76. Barcelona. E.T.S.A.B., 1977. 9. Az igazság az, hogy a felszín alatt lappangó priorizmusok (stílus szektarizmus, stílusegység, előírt stílus normatíva) a történeti kutatást pragmatikus módszerekkel irányított feladattá változtatta. lü. Az épület konzerválásának problematikája volt az, amely az adott pillanatban és az esetek többségé­ben a restaurálás igényét kiváltotta. A különféle restaurálási teóriák az anyagokkal kapcsolatos (egy­mástól eltérő) fogalmakra támaszkodtak, melyek (az anyagot) egyrészt az. építészet fizikai alkotóele­meként, másrészt pedig az építészeti szerkezet kiindulópontjaként magyarázták. Az anyag degredá­ciója miatt szükségessé vált az építészet egészében betöltött szerepének meghatározása. Esetenként azonban úgy tartották, hogy az anyagnak nincs jelentősége, következésképpen tetszés szerint helyet­tesíthető, mivelhogy az anyag szolgálja a formát, melynek alárendeli magát. Más vélemény szerint az anyag kiemeli a mű egyediségét biztosító tulajdonságait, amely miatt ebben az esetben nyilván­valóan semmiképpen nem helyettesíthető. Mindkét feltételezés az építészet „moralista és idealista" felfogásán alapult, mely szerint az anyag helyettcsíthetetlen igazsága a múlt-idea kifejezője, vala­mint az épületen szellemiségében élő forma, melynek igazsága az építészet sajátos belső logikájában rejlik, és végezetül olyan stílus, mely alapvető keretként szolgál. Minekutána elvetették az eredetitől eltérő anyagok használatát, egyúttal megtették az első lépéseket az épület formális — purista szelle-

Next

/
Thumbnails
Contents