F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.

17. Cordoba, Mezquita. Mihrab-fülke Kétségtelen, hogy a korszak legjelentősebb restaurálásai magukon viselik azt a koncepciót, mely szerint, az első építési periódust követő - az „átláthatóság" alapvetőnek tartott esztétikai elvének ellentmondó - változások megszüntetésével a belső terek és a homlokzatok összhangját teremtették meg. Elmondhatjuk, hogy a 19. század második felében az úgynevezett „ragyogó restaurálások" szellemében folyamatosan készültek helyreállítások. Ez az a kifejezés, amellyel Spanyolországban valamely konkrét stílusban elvégzett restaurálásokat illették. A komoly statikai problémákkal küzdő huescai San Pedro el Viejo templom esetében nem történt más, mint kihasználva a (statikai) beavatkozást, egy új homlokzatot építettek fel. Építésének elsődleges célja, hogy az új homlokzat méltó látványt kölcsönözzön a Királyok utcájának (calle de los Reyes), még azon az áron is, ha miatta egy sor eredeti temetkezési kápolnát le kellett bontani. Ugyanakkor ebben az időszakban jöttek létre olyan beavatkozások is, amelyek kizárólagos célja az eredeti szerkezeti elemek védelme volt. Ilyen volt például a boltozatok visszaépítésekor alkalmazott fém, vagy az akkoriban modern anyagnak számító feszített vasbeton felhasználása, mellyel elkerülhető volt a statikailag instabil szerkezetek elbontása. Ezt a technológiát alkalmazták San Vicente de Avila templománál, ahol Vicente Miranda eredetileg a déli portál megszüntetésére tett javaslatot. Mindazonáltal úgy véljük, hogy bizonyos esetekben (a szerkezet konszolidációját megkönnyítendő) az új szerkezeti elemek beépítésével egyet kell értenünk, még ha azok a figuratív egység rovására is történtek. Ilyenek például a leóni katedrális északi tornyához mintegy protézisként kapcsolódó vonók, melyeket Juan Bautista Lázaro tervezett. A Santa Maria de Lebena restaurálásával kapcsolatban (1895-ben) írt tanulmányában Simeon Avalos (a Szépművészeti Akadémia titkára) szükségesnek tartotta - a jel-