F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.

4. Palma de Mallorca, katedrális. Archív légi felvétel nyugat felől lója is az évszázad kétségtelenül legkiemelkedőbb építészei közül került ki. Feltétlenül említésre méltónak tartjuk Aníbal Alvarezt Madrid, Rafael Contrerast Granada, Francisco Jarenot Salamanca és Toledo, Matías Lavinát és Ramón M. Ximénezt Segovia, Demetrio de los Ríost Sevilla és Huelva, valamint Ricardo Vazquez Boscot Sevilla, León és Avila műemlékeinek felmérőit. Ha a Madridi Építészeti Iskola létrehozása jelentette az Akadémiához kapcsolódó illusztrált modellű oktatás végét, akkor az „Escuela de Arquitectura de Barcelona" (Barcelonai Építészeti Iskola) 1875. évi megalapítása kétségkívül az oktatás radikális reformjának gyakorlati bevezetését jelentette. Eszmei megalapozását az 1868-as forradalom során felvetett liberális eszmékben kereshetjük, míg adminisztratív előzményeit az 1858. évi „Moyano-féle" törvény vetette meg, amely véglegesen megkívánta szüntetni az egyetem korporativ jellegét, és helyette a francia modellű (pozitivista és technikai szellemű ) oktatás bevezetését tűzte ki célul. A barcelonai képviselőház magára vállalta az iskola alapításának és fenntartásának költségeit, ily módon deklarálva a katalán társadalom ez irányú igényét, ugyanakkor eleget téve az ipari és urbanisztikai fejlődés által támasztott követelményeknek is. Amíg Valenciában és Valladolidban 1874-ben megszűntek az építészet elméleti- és gyakorlati fejlődéséhez alig-alig kapcsolódó Építőmester Iskolák („Escuelas de Maestros de Obras"), addig a barcelonait az Építészeti Iskola előfutáraként tarthatjuk számon. Mi sem jellemzőbb, hogy az Építőmester Iskola megszüntetésekor tanári testülete átkerült ez utóbbiba. Tanárai közül megemlíthetjük Elies Rogent-et, Francisco de Paula del