F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.
1. Burgos, katedrális. Genaro Perez Villaamil. 1842. Espana artística y monumental. Vistas, descripciones de los sitios y monumentos más notables de Espagna. Manuel de Inclán Valdés, Aníbal Alvarez Bouquel, Matías Lavina Blasco és Antonio Zabaleta. 4 Az „Escuela de Arquitectura de Madrid" első igazgatója az asturiai Juan Miguel de Inclán Valdés (1774-1853) lett, aki annak ellenére, hogy egykoron az akadémián végezte tanulmányait, hamarosan nagy tiszteletre tett szert. 1833-ban kiadta az „Apuntes para la História de la Arquitectura y observaciones sobre los que se distingue con la denominación de gótica" (Jegyzetek az Építészet történetéhez és néhány megjegyzés arról, amely gótikus jelzővel különböztetik meg) című munkáját megalkotva - meglehetős toleranciával és objektivitással kezelve a témát - a középkori építészet első, alaposnak mondható értékelését. Amikor Inclán Valdés 1852-ben nyugdíjba vonult, utódja egy jóval fiatalabb, szintén a San Fernando Akadémián végzett építész, Narciso Pascual y Colomer (1808-1870) lett. A neoklasszicista Colomer 1854-ben a középkori San Jerónimo el Real templom restaurálási munkálatait vállalta el. Nem vitás, hogy a restaurálás magán hordozza az ortodoxiától mentes romantikus látásmód minden jellegét, melynek kirívó megnyilvánulása az a toronypár, amelyet a szentélyhez épített. Pascual y Colomer (aki általános építészet elméletet oktatott) 1852 és 1854 között, majd 1864-től egészen az 1868-as forradalomig volt az iskola igazgatója. 1854 és 1864 között több igazgatója is volt az iskolának, akik közül a szintén akadémiai végzős Aníbal Alvarez Bouquel-t (1806-1870) érdemes megemlítenünk, aki máskülönben a San Martin de Frómista restaurálásáról ismert. Az „Escuela de Arquitectura"-n végző hallgatók az első időkben különféle származású és életkorú személyek voltak. Ez utóbbi nemcsak a különböző életkorban megkezdett tanulmányok miatt fordulhatott elő, hanem okát a tanulmányokra fordított évek számának és a diplomaszerzés időpontjának a kezdetekben igencsak rugalmas kezelésében is kereshetjük. 5 Akárhogyan is történt, ezek az úgynevezett „első végzősök" építészettel kapcsolatos felfogása számos közös vonást mutatott. Elsősorban is, mindnyájukat ugyanaz az a generáció tanította, amelyik építészeti tanulmányait még az akadémián végezte el. Ezek a tanárok azonban már nem a klasszicizmus mindenhatóságára oktatták őket, ez a stílus már csak bizonyos esetekben, leginkább az épület reprezentatív volta miatt születhetett újjá, mint ahogyan ez a
