F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - Diana Ketcham: Le Désert de Retz (Cambridge, Massachusetts 1994) (Pilkhoffer Mónika)

antik körtemplom típusát, melynek mintája a Tivoli Szibilla templom volt, de amit Monville Ermcnonvilleben Marquis de Girardin Modern Filozófia templomán vagy Boucher festményein is tanulmányozhatott. Nem kerülte el az író figyelmét a Pán-templom hasonlósága két Hubert Robert festményhez sem, melyek azt sugallják, hogy mindkét, a festményen látható Párizs környéki épületet maga Robert tervezte, és így hatással lehetett Monville-re. A piramis modellje Caius Cestius római mauzóleuma volt, amit Piranesi megörökített antik emlékeket bemutató metszetsorozatán, mely Monvillenek is a birtokában volt. A piramis a jégverem szerepét töltötte bc a Désertben, ahová minden télen szekéren szállították az Alpokból a jeget, hogy azzal a forró napokon italaikat hűsíthessék. Diana Ketcham könyve olyan építészettörténeti munka, mely az épített környezeten keresztül rajzolja meg használóiknak életét és a 18. század végének világát, gyakorta szórakoztatva olvasóját korabeli anekdotákkal, történetekkel. Előszeretettel időzött a Désert de Retz falai közt a fiatal Marie Antoinette, Dorat író, Orleans hercege, (aki 1793. április 6-án éppen Désert-beli vacsorája közben kapta meg a konvent letartóztatási parancsát), de megtekintette Thomas Jefferson és III. Gusztáv svéd király is. Az író élvezetesen meséli el Jefferson látogatását, amit még kellemesebbé tett, hogy elkísérte őt szerelme, az amúgy férjezett Maria Cosway festőnő. A „Törött Oszlop" olyan hatással volt Jeffersonra, hogy ennek alaprajzát utánozta egy washingtoni épület számára készített megépítetlen tervében és a Virginiai Egyetem rotundájánál is. Hasonló benyomást tett az épület Gusztáv királyra is, akinek 1784-es látogatása után Monville a Désertről készült „Stockholmi rajzok" néven ismert képeket küldte, melyek arra inspirálták a sokoldalú uralkodót, hogy ő maga is terveket készítsen e furcsa építmény mintájára. A könyv befejező része a Désert és tulajdonosa sorsát villantja fel a forradalomtól napjainkig. Monville-nek az utolsó pillanatban - 1792. július 21-én - sikerült birtokát eladnia az angol Lewis Disney Ffytchetnek, 108 000 fontért. A parkot és épületeit azonban hamarosan kisajátította a forradalmi kormány, a fákat és az értékes növényeket kiásták, és átültették őket a párizsi Jardin du Roi-ba. Ffytehet 1816-ban visszakapta a Désertet, de néhány évre rá megszabadult tőle. 1856-ban egy közgazdász, Frederic Passy vette meg, aki újraültette a növényzetet, renováltatta az épületeket. Az új század elején az extrémitás hívei, a szürrealisták fedezték fel a kertet, és fotóztatták magukat az elementáris és irracionális „Törött Oszlop" előtt. A hanyatlás az 1936-os időponttól keltezhető, amikor egy helyi földbirtokos, Georges Courtois vásárolta meg a parkot. 1939-ben ugyan sikerült az együttest műemlékké nyilváníttatni, de a restaurálás csak a fiatal építészhallgató, Olivier Choppin de Janvry 30 éves állhatatos kitartásának volt köszönhető. És mi történt Monsieur de Monvillc-lcl? Tilly megfogalmazása szerint „túlélte a forradalmat, hogy az ágyában haljon meg". Pilkhoffer Mónika